Útikalauz anatómiába

Tényleg sikeresebbek az egykék?

2020.02.04. 07:06

Mennyiben befolyásolja a személyiség alakulását az, hogy valaki egyke vagy testvérek között nőtt fel? Erre keressük a választ!

utikalauz-egyke.jpg

Interneten több olyan általános leírást, „személyiségelemzést” is találhatunk, amelyek az elsőként, másodiknak, harmadiknak születettek feltételezett közös jellemzőit sorolják. Ezeket csak erős fenntartásokkal érdemes olvasni, hiszen nyilván számos egyéb körülmény is befolyásolja az életutunk és a személyiségünk alakulását: milyen neműek a testvéreink, mekkora a korkülönbség, együtt maradtak-e a szüleink, elszigetelt kis családba születtünk-e vagy nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek is a közelünkben voltak, jártunk-e bölcsődébe, volt-e valami olyan probléma, ami miatt fokozott gondoskodásra szorultunk és így tovább. Mindenesetre jó tudni azt is, milyen hatással lehet a személyiségfejlődésünkre, az indulásunkra a születési sorrend és a testvérek száma, a családban elfoglalt pozíciónk.

Elsőszülöttek, szerelemgyerekek

Az elsőként érkezett gyerek, egy szerelem „első gyümölcse” – kivált, ha egyben az első unoka is – valóban különleges helyzetben van: a szülők, az egész család, a rokonság lesi minden mozdulatát, mosolyát, testi és mentális gyarapodását. Ez a trónörökösöknek kijáró figyelem és aggodalom terhet is jelenthet, hiszen a tapasztalatlan fiatal szülők sokszor túlreagálják a kicsi legapróbb testi problémáit is, túlféltik, legszívesebben üvegbúra alá tennék. Ez későbbiekre is kihathat, az elsőszülöttek hajlamosak maradhatnak felnőtt korukban is a testi dolgokkal kapcsolatban aggodalmaskodásra, túlérzékenységre, szorongásra, esetleg hipochondriára is.

Másfelől viszont az elsőszülöttek annyi bizalmat, pozitív visszajelzést, megerősítést kapnak, hogy ez szinte szárnyakat adhat nekik. A tapasztalatok szerint az átlagnál előbb tanulnak meg járni, beszélni, kreatívak, nemegyszer kimagasló intelligenciával rendelkeznek, gyakrabban futnak be kiemelkedő karriert. Ugyanakkor ennek is meglehetnek az árnyoldalai is, hiszen a feléjük irányuló bizalom, az elvárások megfelelési kényszert is generálnak, ami súlyosan nehezedhet rájuk, csorbítja a boldogságukat, pszichés kiegyensúlyozatlanságot, depresszióra való hajlamot is eredményezhet. 

Az elsőszülöttet a kistestvére születése taszítja le a trónról: innentől kezdve meg kell küzdenie vele, nagylányként vagy nagyfiúként produkálnia kell valamit a szülei figyelméért. Az idősebb testvér többnyire igyekszik vezető szerepet betölteni a testvérével szemben, amiből felnőttkorára is megmaradhat annyi, hogy tekintélyt parancsoló, irányító szerepet igyekszik betölteni a munkahelyén, a társaságban és családban is. 

Ha egyke marad

Sokan gondolják önzőnek, nárcisztikusnak azokat, akik „egyeduralkodók” maradtak, vagyis kimaradt az életükből a testvérféltékenység, a rivalizálás, a versengés, nem kellett megosztozniuk sem anyagi javakon, se szüleik figyelmén a testvéreikkel. Ezt azonban kutatások nem támasztották alá, inkább előítéletnek tekinthetjük. Közelebb állhat a valósághoz az, hogy az egykék könnyen lesznek a karrierjük érdekében munkamániásak, maximalisták, önmaguk elé támasztva nehezen teljesíthető elvárásokat is. Az egyke voltuk kihathat a társas kapcsolataikra is: míg az együtt felnövekvő testvérek nagyobb rutint szereznek a társas viszonyokban, a kommunikációban, az alkalmazkodásban, az empátiában, az egykék ezen a téren bizonytalanabbak, ami párválasztásukban is gondot okozhat. Ugyanakkor ez sem törvényszerű, hiszen az egyke is elsajátíthatja a szociális készségeket a közvetlen családján kívül, unokatestvérei körében vagy óvodában, iskolában, baráti körben is.

A másod- és harmadszülötteknek több barátjuk van

A másodiknak, harmadiknak születettek többnyire kicsit más bánásmódban részesülnek a szüleiktől, mint az elsők. A szülők ilyenkor már rutinosabbak, tapasztaltabbak, kevesebb szorongással végzik a gyerek gondozását, kevesebb idejük is van rá, még az is előfordul, hogy a nagyobb testvért is befogják a kicsi körüli feladatokban. A kisebbek általában kiegyensúlyozottabbak, kevésbé szoronganak, nyugodtabbak, állandó társaságban nőnek fel, ami kihat felnőttkori kapcsolataikra is: a tapasztalatok szerint kevésbé magányosak, empatikusabbak, nyitottabbak, több barátjuk van.

Új helyzet adódik, ha megszületik a harmadik gyerek is, hiszen a másodszülött ilyenkor elveszíti a „cuki legkisebb” státuszát, de nem lesz a „nagy testvér” sem: középsővé válik, amit esetleg elhanyagolt, jelentéktelen tényezővé válásként élhet meg. A középső olykor valamilyen képességével, a család szórakoztatásával, bohóckodással igyekszik kitűnni a testvérei közül. A családban szerzett társas készségei, szeretetre való képessége, kompromisszumkeresése, szolidaritása, különösen, ha a derűjét is megőrzi, felnőttként is közkedvelt, kiegyensúlyozott emberré teheti.

utikalauz-egyke-gyerekek.jpg

A legkisebb királylány, királyfi

A legkisebbekkel kapcsolatban legalább annyi sztereotípia van forgalomban, mint az elsőszülöttek kapcsán. Elkényeztetett, agyonbabusgatott gyereknek tartják, pedig lehet, éppen a másik véglet volt jellemző a neveltetésére. Esetleg „ahol ennyien jóllaknak, ott még egy elfér” alapon születik meg, a nagyobb testvérei kinőtt ruháit, megunt játékait kapja. A többieknél jóval kevesebb elvárás, figyelem hárul rá, kevesebb szorongás veszi körül, ami egyben szabadabbá is teheti, derűsebb, nyitottabb, kreatívabb személyiséggé válhat. Persze a legkisebbekkel való bánásmód nem általánosítható, hiszen lehet olyan körülmény, amely a sokadiknak születettnek is különleges helyzetet biztosít a családban: például első fiú vagy leány, első közös gyerek egy új házasságban, vagy későn, nagy korkülönbséggel születve szinte már egykének számít.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2020.02.05. 08:30:27

"Sokan gondolják önzőnek, nárcisztikusnak azokat, akik „egyeduralkodók” maradtak, vagyis kimaradt az életükből a testvérféltékenység, a rivalizálás, a versengés, nem kellett megosztozniuk sem anyagi javakon, se szüleik figyelmén a testvéreikkel. Ezt azonban kutatások nem támasztották alá, inkább előítéletnek tekinthetjük. "

Ez így ebben a formában azért nem igaz. Rengeteg olyan tanulmány van, amiben igenis kimutatták azt, hogy az elsőszülött és kiváltképp az egyke gyerekek nárcisztikusabb jellemvonásúak. Inkább azt mondanám, hogy a nyugati világban egyre inkább előretörő egykézés miatt ezt ma már nem illik kimondani.

Az viszont szintén minden bizonnyal igaz lehet, hogy az egykék sikeresebbek, hiszen jó esetben fogékony pici korukban több figyelmet, törődést kaptak, mint a többiek, ez a nagyobb kezdősebesség, később is érezteti a hatását.

Az is igaz viszont, hogy a testvér(ek)el felnövő gyerekek sokszor érzelmileg kiegyensúlyozottabbak.

Szalay Miklós 2020.02.05. 10:23:10

Egy elemző írást a sikerről, a sikervágyról, önértékelésről:

egyvilag.hu/temakep/046.shtml

rozsomák 2020.02.05. 16:30:26

Hasonlítasz Immanuel Kantra, aki úgy alkotott egyfajta világnézetet, hogy gyakorlatilag sose lépte át szülővárosa - Königratz - határait.
Mert te úgy írod ezt a posztot, hogy bár hivatkozol mindenféle tanulmányokra, de egyet se idézel fel belőlük, tehát nem lépted túl saját magadat. Inkább tűnik saját spekulációdnak, mint tényekkel alátámasztott értekezésnek.
(Miután egyetlenegy forrást se linkeltél be, eléggé úgy tűnik, hogy a saját önigazolásodat próbálod most előadni...)

De bizony, az egykék eléggé elkényeztetett, narcisztikus hajlamúak - "köröttem forog a világ, nekem mindig igazam van, vagy ha most nem is, majd az lesz".
És emiatt lustábbak is.

Elég könnyű belátni, hogy az a magasztos szózat, hogy az anyai szeretet végtelen, az a gyakorlatban nem igaz. Amikor két vagy három gyereked van, akkor igenis meg kell azt osztani az időben, és egyszerre nem tudsz mindegyikkel foglalkozni, ezért mindegyik gyerek megtapasztalja, hogy nem csak körülötte forog a világ, hanem mások is vannak a környéken.
És ez alapvető különbség egy egyke és egy testvérei között felnövő gyermek között.

Természetesen erről az egyke nem tehet. Nem tehet róla, hogy neki nem kellett "versenyeznie" másokkal, nem tehet róla, hogy a szülei túlóvták. Természetes, hogy kizárólag ő a "védett célszemély", nem kell ezen megosztoznia.

De mikor kilép a világba, ez senkit se érdekel..

Ha majd tudsz olyan - tényleges ! - statisztikát hozni, hogy az egykék márpedig tényleg annyira jók - és nem annyira rosszak, mint ami a valóság - akkor majd folytathatod.

Addig ez egy semmivel alá nem támasztott spekuláció marad.

rozsomák 2020.02.05. 16:40:02

Ja és még egy az egykék kapcsán...

A legrosszabb, amikor egy elvált nő neveli az egyetlen fiúcskáját...
Mert akkor a nő gyakorlatilag szerelmes lesz a saját fiába.
Gyakorlatilag férfipótló párkapcsolatot alakít ki a saját gyerekével.
(Az Iokaszté-komplexus : a saját fiam a legjobb férfi az életemben..)
süti beállítások módosítása