Az utóbbi években kénytelenek voltunk megismerkedni egy új betűszóval, az IR-rel: egyre többeknél állapítják meg az inzulinrezisztencia diagnózisát. Ezt az állapotot nem szabad bagatellizálni, mivel gyakorlatilag a 2-es típusú cukorbetegség előszobájának tekinthető, a szénhidrát-anyagcsere zavarának  fokozott veszélyére figyelmeztet.

Az inzulinrezisztencia a szénhidrát-anyagcsere zavarát okozza, és azt jelenti, hogy a szervezet vércukorszintjének szabályozásban kulcsfontosságú szerepet betöltő inzulin nem tud megfelelően bejutni a sejtekbe, azaz a sejtek rezisztensek az inzulinra. Többféle sejtszintű oka lehet, leggyakrabban az un. inzulinreceptor hibájából alakul ki. Inzulin hiányában a sejtek nem tudják a cukrot feldolgozni.

Ebben a helyzetben a hasnyálmirigy fokozott működésre kényszerül, nagyobb mennyiségű inzulint termel, - hyperinzulinaemia alakul k. Ameddig a hasnyálmirigy képes nagyobb inzulinmennyiséget termelni elegendő lehet a cukor feldolgozására és nem alakul ki magas vércukorszint.

Ha a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége csökken, nem jut be elég cukor a sejtekbe- míg a vércukor magas, a szövetekben kevés a feldolgozott cukor, kevés az energiaforrás.

Ekkor alakul ki a cukorbetegség.

Az IR nők körében gyakoribb, de férfiaknál is, és bármely életkorban, akár gyermekkorban is előfordul. Az inzulinszint emelkedését a rutin laboratóriumi teszt kimutatja, de vizsgálni akkor kell, ha a beteg valamilyen tünete utal rá.

Inzulinrezisztenciára-cukorbetegségre genetikai öröklés mellett életmódi körülmények, életviteli hibák (elsősorban az elhízás, a mozgásszegény életmód, az egészségtelen, zsíros, sok cukrot, kevés vitamint tartalmazó étrend), mozgáshiány hajlamosítanak. Befolyásolhatják az IR kialakulását anyagcsere-zavarokkal illetve a hormonális egyensúly felborulásával járó megbetegedések (pl. policisztás ovárium szindrómak).

Az IR tünetei nem specifikusak, más betegségeket is kísérhetnek

Inzulinrezisztenciára olyan panaszok figyelmeztetnek, amelyek nem csak erre az állapotra jellemzőek, hanem számos más megbetegedés, funkciózavar velejárói lehetnek. Gyakori a jelentős túlsúly, különösen a hasi elhízás.

Ha az inzulinrezisztencia hátterében endokrin (hormonális) betegség áll, melyre tünetek utalnak: például menstruációs zavarok, PCOS-betegség, mellékvese betegség stb. keresni kell a kiváltó betegséget mert ez állhat pl. meddőség hátterében is. Bőrgyógyászati problémák is utalhatnak endokrin betegségre így férfias típusú fokozott szőrösödés és aknék, pattanások is gyakoriak. Ezért ilyen jellegű problémák jelentkezésekor ajánlatos belgyógyászati (endokrinológiai) illetve nőgyógyászati vizsgálatot kérni, ahol laboratóriumi célzott inzulin- és vércukorszint-mérés, glükóztolerancia stb. vizsgálatok segítségével állíthatják fel a diagnózist.

A terápia lényeges eleme az életmódreform

Az inzulinrezisztencia diagnózisa után nagyon fontos a testsúly normalizálása, a további súlygyarapodás megakadályozása. Az IR-t komolyan kell venni, mert időben lépve megakadályozhatók a súlyosabb következmények, az inzulinháztartás, a szénhidrát-anyagcsere további romlása. A rendszeres mozgás mellett a naponta többszöri étkezés, de kevesebb kalóriát és szénhidrátot tartalmazó étrend segíthet a legtöbbet. A finomított cukrot és fehérlisztet ajánlatos kerülni, helyette a rostban gazdag, teljes kiőrlésű gabonaféléket, vitamindús és alacsony glikémiás indexű (a cukorszintet lassabban emelő) élelmiszerek javasoltak. Ha az életmódváltás nem elég – amire öröklött IR-hajlam esetén nagy esély van – gyógyszeres terápiára is szükség van.

 [W1]lehetséges

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.