Volt már „harapós” hangulatban, érezte, hogy ahogy a nap múlásával egyre éhesebb lesz, úgy gyűlik önben az ingerültség? Előfordult, hogy a feszültségét, idegességét egy kiadós étkezés után mintha elfújták volna? Nézzük, hogyan függ össze az ingerültség és az éhség!

„Éhes férfitól soha ne kérj semmit" – ezt az életbölcsességet a gasztronómia nagyasszonya, F. Nagy Angéla az édesapjától kapta és nem sokkal a halála előtt egy interjúban osztotta meg. Aligha tévedünk, ha ezt a jó tanácsot nőkre is érvényesnek tekintjük, hiszen az éhes ember alapvetően ingerült, ideges, ezért a tűrőképességét okosabb inkább egy kiadós étkezés után további próbára tenni. Valóban, bárki megtapasztalhatja, hogy éhesen ingerlékenyebbek, türelmetlenebbek vagyunk. Az angol nyelvben van is egy kifejezés erre: a hangry szó, az angry (dühös) és a hungry (éhes) szavakból összevonva. Ezt a kifejezést alkalmazzák arra, aki feltűnően ingerlékeny, ideges, mérges lesz akkor, ha a szokásos étkezési időnél korábban lesz éhes, és nem tudja azonnal csillapítani az éhségét. Ez a „hanger” állapot nem véletlen és nem is jellemhiba, hanem tulajdonképpen a szervezet túlélési mechanizmusa.

Az éhség miatt ugyanis azért lehetünk feszültebbek, mert a szervezetünknek szüksége van a tápanyagokra (szénhidrátokra, fehérjékre, zsírokra) amelyeket cukorrá, aminosavakká alakíthat át, és a működéséhez szükséges energiát nyeri belőle. Ha nincs elegendő táplálék, a vércukorszint csökken, a glükóz hiánya vészjelzést vált ki az agyból, a szerotonin („boldogsághormon”) szintje csökken, a szervezetet riadóztató stresszhormonok termelődése viszont fokozódik.

A leesett vércukorszint rontja az agyműködést

Az utolsó táplálékbevitel után, ahogy fogy a tápanyag mennyisége, esik a vércukorszint. Az agynak viszont a megfelelő működéshez glükózra van szüksége. A vércukorszint esése (átmeneti hipoglikémia) miatt romlik a koncentrálóképességünk, könnyebben hibázunk, és a hangulatunk is megváltozik, feszültté, ingerültté válhatunk. Hogy ezt elkerülhessük, azok, akik az éhségtől dühösek, ingerlékenyek lesznek, jól teszik, ha a – hipoglikémiára hajlamos cukorbetegekhez hasonlóan – a táskájukban, kezük ügyében tartanak egy pár szem kekszet, cukorkát, valamit, ami gyorsan emeli a vércukorszintjüket. Természetesen a kiegyensúlyozott táplálkozás, a napi 5-6 alkalommal történő étkezés, többszöri kisebbb, lehetőleg alacsony glikémiés indexű alapanyagokból készült adagok fogyasztása a legbiztosabb módszer a dühödten éhes állapot elkerülésére.  

Ellenreguláció: hormonválasz az éhségre

A szervezet neurohormonális szabályozó mechanizmusa, az ún. ellenreguláció miatt is kialakulhat az ideges feszültség, ingerlékenység éhség esetén. Ha ugyanis esik a vércukorszint, akkor az agy utasítást ad a hormonszabályozásban részt vevő szerveknek, hogy fokozzák azoknak a hormonoknak a termelését, amelyek növelik a glükózszintet és helyreállítják a vércukorszintet.

Ellenregulációs hormon például az agyalapi mirigyben található növekedési hormon, a hasnyálmirigy által termelt glukagon, a mellékvesékből származó adrenalin és kortizol. Utóbbiakat stresszhormonként is ismerjük, amelyek pszichés vagy fizikai stressz esetén felszaporodnak a véráramban.

Az éhség és a harag állapotában közös, hogy mindkettőt ugyanazok a gének irányítják. Ilyen az Y-neuropeptid vegyület, ami az éhség során szabadul fel, és receptorokon keresztül az éhség mielőbbi legyűréséhez vezető falásrohamot is előidézhet. Ugyanakkor az Y-neuropeptid és az Y-receptor az éhség mellett a dühöt és agressziót is szabályozza. Ugyanez a vegyület befolyásolja az agressziót és haragot szabályzó Y1 receptor működését is, ezért azok, akiknek magas a neuropeptid Y-szintjük, különösen hajlamosak ingerült dühvel reagálni az éhségre.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.