A kánikulai napok, az erdei, vízparti séták, a nyári esték örömeivel elkerülhetetlenül együtt járnak a különböző rovarokkal való bosszantó találkozások is. Az esetek többségében ezek csípései múló kellemetlenséget okoznak csupán, de előfordulhatnak súlyosabb következmények is. Mi történik a testünkben egy-egy rovarcsípés során?

Bármennyire is felszerelkezünk szúnyog- és kullancsriasztóval, és megteszünk minden lehetséges óvintézkedést, ritkán ússzuk meg a nyarat rovarcsípés nélkül. Annál gyakoribb, hogy fedetlen testrészeinket szúnyogcsípések pöttyözik, vagy hogy nemcsak az erdőben, hanem már a nyírt füvű játszótéren is összeszedhetünk kullancsot, a teraszon iszogatott üdítőnk pedig veszélyesen vonzza a darazsakat.

Akár allergiás rohamot is kaphatunk

A rovarcsípések heveny helyi bőrirritációt, égő érzést, viszketést, bőrpírt, illetve csalángöböt, fájdalmas duzzanatot váltanak ki, szerencsére azonban ezek a legtöbbünknél egy-két nap alatt nyomtalanul elmúlnak. Fontos azonban tudni, hogy kisgyermekek esetében, vagy ha az adott méreganyagra allergiás valaki, súlyosabb válaszreakciók is előfordulhatnak. Az általános reakciókat az okozza, hogy a csípés során a rovarok a mérgükkel vagy az emésztőnedveikkel testidegen anyagot, toxinokat juttatnak a kis seben keresztül az emberi szervezetbe. E méreganyagok ellen az érintett immunrendszere védekezni kezd, ezért hisztamint szabadít fel, ami allergiás reakciót indít el. Egyéb következmények is előfordulhatnak, hiszen egyes rovarok fertőző betegségeket is terjesztenek, illetve a csípés helye (különösen szennyes kézzel elvakarva) is felülfertőződhet baktériumokkal.

Éhes vérszívók

A csípős rovarok egy része vérszívó, vagyis gerinces állatok és az ember vérével táplálkozik, esetleg (például a szúnyogoknak) a szaporodásához szükséges a vér. A vérszívó rovarok nem a szúrásból eredő parányi sebbel okozzák a bajt - ezt többnyire meg sem érezzük -, hanem azzal, hogy a csípés során ebbe a nyálukkal véralvadást gátló anyagot juttatnak bele. Ennek testidegen fehérjéi hisztamin felszabadulásával járó helyi allergiás reakciót indítanak el, heves viszketést, bőrirritációt, bőrpírt, kisebb-nagyobb duzzanatot váltva ki.

Legismertebb nyári vérszívók a szúnyog és a kullancs, de erdők, legelők közelében kánikulai napokon könnyen találkozhatunk a különösen fájdalmas csípést okozó bögölyökkel is. A bolha, a tetű és az ágyi poloska egész évben előfordulhat fertőzött helyeken.

A vérszívók nagyobb bajt is okozhatnak, hiszen számos súlyos betegség kórokozóját közvetíthetik. A szúnyogok terjesztik például a trópusokon a maláriát és a sárgalázat, így az oda utazóknak megelőző védőoltásra van szükségük. A kullancsok az agyhártyagyulladás és a Lyme-kór kórokozóit továbbíthatják, amiből csak az első ellen van védőoltás. A bögölyök több, emberre vagy a háziállatokra veszélyes betegséget (pl. tularémiát, lépfenét, járványos vérszegénységet, sertéskolerát, száj- és körömfájást) is közvetíthetnek. A bolháknak nagy szerepe volt a történelem nagy járványaiban, például a pestisben, de ma sem veszélytelenek.

Fullánkos harcosok

A rovarok másik nagy csoportja nem vérszívási céllal, hanem védekezésképpen csíp, fullánkjával méreganyagot bocsát az áldozatába. Leggyakrabban a méhekkel és a darazsakkal találkozunk, de a pókok és a hangyák között is előfordulnak csípős fajták. A rovarok mérgében lévő toxin mozgósítja az érintett immunrendszerét, és védekezésül hisztamint szabadít fel, fájdalmas helyi reakciót, égő fájdalmat, bőrpírt és csalángöböt, kemény duzzanatot vált ki. A bőrreakció mértéke az egyéni érzékenységtől függ, lehet enyhe, kis felületre kiterjedő, de érintheti az egész testrészt is. A népesség mintegy két százaléka allergiás a rovarok, leggyakrabban a méhek és a darazsak méreganyagára, számukra nemcsak múló bosszúságot, hanem akár életveszélyt is jelenthet a rovarcsípés. Esetükben nemcsak a csípés helyén, hanem az egész testükön megjelennek az allergiás reakció tünetei, a viszketés, csalánkiütés és vizenyő. A legsúlyosabb esetekben rövid idő alatt az ún. anafilaxiás tünetegyüttes alakulhat ki: szapora szívverés, vérnyomásesés, zavartság, hányás, hasmenés, eszméletvesztés, sokk. Ilyenkor csak a gyors orvosi beavatkozás, a mielőbb beadott ellenszer segíthet. Akut, életveszélyes állapotot hazánkban csak a méh- és darázscsípés okozhat arra allergiás egyénekben. A többi rovarcsípés, ha kellemetlen, helyi duzzanatot, esetleg későbbiekben elfertőződött sebet is okoz, soha nem igényel akut ellátást. Ezekre a rovarcsípésekre nem is végeznek allergiavizsgálatot, míg méh- és darázscsípés allergia gyanúja esetén kivizsgálás, ennek függvényében immunterápia is szükséges. Akik tudják magukról, hogy allergiások a méh- vagy darázscsípésre, jó, ha orvosukkal megbeszélve beszerzik és magukkal hordják ezt az injekciót.

Mit tehetünk ellenük?

Erdei kirándulás során tanácsos nyáron is a bőrt takaró, csuklóban és bokában zárt ruhát viselni. A rovarriasztó krémek, spray-k jól használhatók kullancsok, szúnyogok és bögölyök ellen, a szálláshelyen pedig szúnyoghálók, elektromos rovarriasztók, füstölők, gyertyák, rovarcsapdák segíthetnek.

A rovarcsípés okozta kellemetlenségeket antihisztamin- és cinktartalmú hűsítő krémekkel, borogatással enyhíthetjük. A kullancsot mielőbb távolítsuk el, tekergetés nélkül kirántva. Ha a tünetek erősödnek, a csalángöb, a duzzanat nő, kiterjedt reakció vagy egyéb tünet (szemhéj, ajak duzzanata, rekedtség, nehézlégzés, szapora pulzus) mutatkozik, azonnal forduljunk orvoshoz!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.