A harapási rendellenességek egyik leggyakoribb formája a mélyharapás, amely egy szabad szemmel is jól látható eltérés, tükörben ki-ki magának is ellenőrizheti, hogy küzd-e vele. Utánajártunk, hogyan ismerhető fel az eltérés, és mit tehetünk ellene!

A harapási rendellenességek nemcsak bosszantó szépséghibát jelentenek, hanem komoly következményekkel is járhatnak, ezért mindenképpen mielőbbi kezelést igényelnek. Normális harapásról akkor beszélünk, ha a felső fogsor frontfogai 1-1,5 mm-t takarnak az alsók fogsor fogainak éléből, nyugalmi, összezárt helyzetben. Ettől eltérő esetben harapási rendellenességről beszélünk, melynek leggyakoribb formája a mélyharapás.

Hogyan ismerhető fel a mélyharapás?

Mélyharapásnak nevezzük azt a fogazati vagy állcsont-rendellenességet, amikor a harapási magasság kóros mértékben csökken, annyira, hogy már a harapási, rágási funkció is károsodik. A tükörbe nézve azt tapasztaljuk, hogy a felső metszőfogak a normálisnál (1-1,5 mm-nél) nagyobb mértékben takarják az alsó metszőfogakat. A mélyharapás különösen súlyos formájában a felső metszők teljesen eltakarják az alsókat, sőt, elérik, és harapás során károsítják az alsó fogínyt is. 

Az elváltozás egyrészt esztétikai probléma, hiszen az arc harmóniája csökken, az egyenetlen, ferde fogai miatt az érintett nem szívesen mosolyog, másrészt ennél súlyosabb következményei is lehetnek az egész rágóapparátusra nézve, pl. a funkciókiesés, rágóízületek túlterhelődése, az elégtelen rágás és az ínykárosodás.

Sokszor már tejfogaknál is tapasztalható

Ha már gyermekkorban tapasztalható ez a fogazati rendellenesség, akkor alkati, genetikai ok, öröklött családi hajlam is lehet a hátterében. Ha viszont „szerzett” elváltozás, vagyis a tejfogazatnál, a fogváltásig még nem jelentkezett ez a probléma, akkor más oka is lehet: egyes oldalsó fogak elvesztése vagy hiánya miatt is kialakulhat, mivel a megmaradt fogak eldőlnek a foghézag irányába, a harapás „süllyed”. Előfordul az alkati mélyharapás és a későbbi, szerzett harapássüllyedés kombinált formája is, ekkor az alkati mélyharapás a kis- és nagyőrlőfogak kopásával is együtt jár.

Mit tegyünk, ha mélyharapásunk van?

A fogazati rendellenességek, így a mélyharapás is mielőbbi kezelésre szorul, mivel az egész rágóapparátus működését veszélyezteti, és több más következménnyel járhat: a rágófelületek károsodnak, csökken a rágóizomzat hatékonysága, maga az állkapocs ízülete is deformálódhat, az íny is károsodhat, a szájzugok befordulhatnak, mélyebb szájkörüli ráncok kialakulhatnak, a bőrrel fedett ajakterületek a nedvesség miatt kipállhatnak, beszédzavar is jelentkezhet. Ezek a tünetek mind a kezelés mielőbbi szükségességére hívják fel a figyelmet.

A mélyharapás kezelése időigényes, összetett feladat, különösen, ha nagymértékű, fedőharapásos esetről van szó. A fogszabályozó szakorvos mellett gnatológus szakember, manuálterapeuta és logopédus segítségére is szükség lehet.

Minél hamarabb kezdik el kezelni az elváltozást, annál sikeresebb, hiszen a kezeléssel megakadályozható a fogak további dőlése, a harapás süllyedése. A harapásemelés a metszőfogak hátsó oldalára vagy az őrlőfogak rágófelszínére erősített, a fogak teljes összezáródását megakadályozó harapásemelő sánccal, az egyénre szabottan kialakított különböző sínekkel történhet. A kezelés nem jelent további esztétikai problémát, mivel a „láthatatlan fogszabályozó” a fogak belső oldalán rögzül, kívülről nem feltűnő. A metszőfogakra erősített harapásemelő átmenetileg kis beszédzavart, pöszeséget okoz, de néhány nap alatt megszokható, így ezt a kis kellemetlenséget mindenképpen érdemes vállalni.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.