Ha a bőrön vagy a nyálkahártyán valamilyen külső, mechanikus behatásra seb, sérülés keletkezik, akkor a szervezetünk az egész védelmi eszköztárát csatasorba állítja, hogy mielőbb bezárja ezt a rést: megszüntesse a vérzést, megakadályozza a sebnyíláson keresztüli kiszáradást és a kórokozók behatolását. Hogyan zajlik a sebgyógyulás folyamata, mitől függ, hogy mennyi ideig tart és mennyire marad nyoma a sérülésnek?

A sebgyógyulás csodája

A sebgyógyulás időtartama függ a sérülés okától, jellegétől, a sérült életkorától, egészségi állapotától, és számos más körülménytől, például még attól is, hogy milyen a tápláltsági állapota, és áll-e valamilyen gyógyszeres kezelés alatt. A sérülés lehet metszett, vágott, szúrt, zúzott, tépett, marásos és égési sérülés is, és ezeknek nagyon különbözők a sebgyógyulási feltételei. Leggyorsabban, többnyire zavartalanul, az ún. elsődleges sebgyógyulás folyamatában a tiszta, metszett, vágott sebek gyógyulnak, mert itt a sebszélek egyenesek, összesimíthatók, így kisebb az esélye annak, hogy a sebben maradt szennyeződés vagy a roncsolt szövetek elhalt sejtjei gyulladásos folyamatot indítanak el. Ezekben az esetekben a seb résmentesen, minimális kötőszövettel gyógyul.

A zavartalan sebgyógyuláshoz tiszta sebviszonyokra, megfelelő oxigénellátottságra és a védőrendszer falósejtjeinek jó működésére van szükség. Ha ezeknek a feltételeknek valamelyike hiányzik, akkor a seb begyulladhat és a hosszabb ideig tartó, maradandó heggel is járó ún. másodlagos sebgyógyulásra kerül sor: a seb a gyulladás következtében kötőszövettel telik fel, amely heggé alakul.

A sebgyógyulási folyamat zavara miatt kialakulhatnak az ún. krónikus sebek is, amikor a szövetek regenerációja a gondos kezelés ellenére kórosan elhúzódik. 

Mikor elegendő az otthoni sebellátás?

A felszíni, horzsolásos sérülésekkel, a kisebb, mélyre nem hatoló, tiszta, egyenes szélű, metszett sebekkel többnyire nem kell sebészetre menni. Azonban az erősen vérző, a szúrt vagy lőtt sérülésekkel, a mélyebb vágásokkal, a szövetroncsolással járó, tépett szélű, szövethiányos sebekkel, az állatharapással, égési sérüléssel és minden olyan esetben, amikor idegen tárgy maradt vagy szennyeződés került a sebbe, az elsősegélynyújtás (a szennyeződések tiszta vízzel való lemosása, fedő- vagy erős vérzés esetén nyomókötés alkalmazása) után orvoshoz kell fordulni.

Bármilyen körülmények között is keletkezett a seb, a sebgyógyulásnak minden esetben három szakasza van, a seb kitisztításától az új szövetek képződésén át a teljes gyógyulásig, a hámosodásig. 

A tisztulástól a hámosodásig

A sebgyógyulás első, bevezető szakaszára a gyulladásos tünetek jellemzők: az első egy-két napban a seb körül bőrpír, duzzanat, melegség, érzékenység jelentkezik. Ez idő alatt a falósejtek, a macrophagok és a granulocyták munkálkodnak: a seb üregét megtisztítják a roncsolt szövetmaradványoktól, elhalt sejtektől, a bekerült kórokozóktól. A sebet véralvadék tölti ki, védve a kiszáradástól és elzárja a kórokozók behatolásától, a fertőződéstől. Megkezdődik a fibrin (régi nevén: rostonya) képződése, és megindul a keringés is.

A második, granulatiós szakaszban a fibroblast- és a granulatiós szövet kialakulása a legfontosabb: a mély seb belülről friss szövettel töltődik fel, amit kollagén- és elasztin rostok, fibrinszálak alkotnak. A sarjszövet piros színű, nem vérzik, minél zavartalanabb a sebgyógyulás, annál keskenyebb. A sebfelszínt a var fedi, ami véredényekből, kollagénből és elasztin rostokból áll.

A reparációs vagy hegesedési szakban felgyorsul a fibrinszál-képződés. A rostok összehúzódnak, a bennük lévő kollagén rostok mennyiségétől függően a heg kiemelkedhet a bőr síkjából vagy besüppedhet. Először vöröses színű, majd világosabb lesz, elfehéredik. Az utolsó szakaszban a bőr hámsejtjei ráhúzódnak a sebre, a hámosodással fejeződik be a sebgyógyulás. A regenerálódás azonban csak a legkisebb sebeknél teljes, mivel a hegszövet nem teljes értékűen pótolja a korábbi bőrszövetet. Ha nem volt zavartalan a sebgyógyulás, a hegszövet túlburjánozhat, a seb helyén hipertrófiás vagy keloidos, kiterjedtebb heg maradhat.

Ami marad: a heg

A sérülések emlékét őrző heg rugalmatlanabb, keményebb, sérülékenyebb az eredeti bőrnél, nem tartalmazza a bőr szokásos elemeit, nincs benne verejtékmirigy, faggyúmirigy, szőrtüsző, pigmentsejtek. Ha a heg sérül, sokkal nehezebben regenerálódik, mint a bőrszövet. A heg nagysága függ a sérülés jellegétől, körülményeitől: szinte nyom nélkül gyógyulnak a csak a bőr felsőbb rétegét érintő horzsolások, karcolások, kisebb vágások. Többnyire zavartalan sebgyógyulás után, kis heget hagynak a vágott, metszett sebek, így a műtéti vágások is. A mélyebb, erősen vérző, szúrt, harapott, roncsolt szélű, szennyezett, szövethiányos sebek és az égési sérülések esetén azonban nagyobb a fertőződés ill. a gyulladás kialakulásának a kockázata, mely rendellenes sebgyógyuláshoz, keloid képződéshez vezethet.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.