Milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy valaki sikeres céllövő vagy éppen mesterlövész lehessen? Léteznek valóban sasszemű emberek? Hogyan látunk a félhomályban vagy éjszakai sötétségben?

A sportlövészethez biztos kéz, stabil idegek, összpontosított figyelem szükséges, mozgó célpont esetén (agyaggalamb-lövészetnél például) a jó reflexek, a gyors reakcióképesség is elsődleges feltétel. Hivatásos vadászok, illetve fegyveres testületek mesterlövészei számára mindezekhez a kiegyensúlyozott, higgadt természet, az önfegyelem, önuralom, valamint a fegyver tökéletes ismerete és az egyéb szakmai tudás is elengedhetetlen. Mindezeket a tulajdonságokat természetesen az éles szem, a tökéletes látás koronázza meg, az teszi lehetővé a nagy távolság és az apró célpont vagy a rosszabb látási körülmények esetén is bravúros lövéseket.

A sasszem műtét eredménye is lehet

Ma már évente tízezerszámra végeznek lézeres látáskorrekciós műtéteket a rövidlátás, a távollátás és az astigmia kezelésére. A lézer a várakozáson felül is javítja a látásélességet azzal, hogy nemcsak az addig látásjavító eszközzel korrigált alap (tulajdonképpen átlagolt) dioptria-eltérést kezeli, hanem eltünteti a szaruhártya felszínének legapróbb – de a látást mégis rontó – egyenetlenségeit is. A kezelés eredményeként jobb látásélesség érhető el, mint amilyen a született jól látóké, amit a 100 százalékosnál magasabb értékkel írhatunk le.

Hogyan mérhető a látás?

A látóélesség mérési egysége a látószög. A látószög a tárgy szélső pontjairól a szem optikai csomópontján áthaladó sugarak által közrefogott szög. Ennek az egysége a 1’-nyi. Ez az egészséges szemek átlagos látásélessége. Minél kisebb ez a szög, annál jobb a látásélesség.

A látásélesség meghatározására az úgynevezett optotipeket, különböző méretű számokat, betűket, gyűrűket (Landolt-gyűrű), ammon-villákat tartalmazó táblákat (Kettesy-, ETDRS-, Csapody-tábla) használunk. Leggyakrabban a Kettesy-féle decimális olvasó táblát használják, öt méteres távolságból, a két szemmel külön-külön olvastatva a fokozatosan csökkenő méretű jeleket vagy számokat. A látásélesség mértékét decimálisan, illetve hányados formájában fejezik ki. 0,1 és 1,0 között változik, ez utóbbinak az 5/5, a 6/6 vagy a 20/20 felel meg, aszerint, hogy a távolság öt, hat méter vagy húsz láb (angolszász területen).

Az átlagosnál élesebb látású emberek látása akár 2,0, vagyis 200 százalékos is lehet.

Hogyan látunk félhomályban és sötétben?

Az adaptáció a szemnek az a képessége, hogy különböző megvilágításokhoz is tud alkalmazkodni. Jól látunk erős napfényben, félhomályban, de ha világosból sötétbe megyünk csak hosszabb idő eltelte után látunk. Ehhez a szem alkalmazkodására van szükség. A retinát alkotó sejtek között megkülönböztethetők a csapok, a nappali látás receptorai és az éjszakai, scotopikus látásért felelős pálcikák. Ez utóbbiak jellemzően a retina perifériális részén helyezkednek el, és az érkező jeleket (amelyek veszélyre is figyelmeztethetnek) gyorsabb idegpályákon át továbbítják. Igen nagy különbségek vannak az emberek szemének adaptációs képessége között, vannak, akik szürkületben vagy sötétben alig látnak, mások pedig szinte nüktalopnak, sötétben látónak tekinthetik magukat. A különlegesen éles látást igénylő tevékenységeknél, például mesterlövészeknél, vadászoknál ennek az adottságnak is nagy jelentősége van.

Elképesztő teljesítmények

Rendőrnapok egyik szokásos eseménye a mesterlövészek bemutatója, illetve versenye. Itt laikusok számára szinte felfoghatatlan, teljesíthetetlennek tűnő feladatokkal folyik a megmérettetés: az elmúlt években például előfordult, hogy éjszaka kellett ötven méterről ellőniük egy - csak egy autó reflektoraival megvilágított – néhány centiméteres, fogpiszkálónyi nyelű zászlócskát a versenyzőknek. Máskor egy kés élét kellett eltalálniuk több mint 70 méterről, vagy százötven méterről egy töltényhüvelyt. És minden évben akadtak, akiknek sikerült a lehetetlennek tartott feladat!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.