Folyamatos alvási vágy, fáradtság, a legváratlanabb pillanatokban kínosan ránk törő, ellenállhatatlan álmosságroham, mintha a mesebeli hét törpe közül a folytonosan leragadó szemű Szundi szerepében lennénk? Ezek lehetnek egy nem is olyan ritka betegség, a narkolepszia jellemzői is.

A narkolepszia az alvászavarok közé tartozik, a központi idegrendszer zavarára vezethető vissza. Konkrét oka nem ismert, de mivel egy családban általában többen is érintettek, valószínű, hogy legalább részben örökletes, genetikai okokra vezethető vissza.

Nők és férfiak között egyaránt előfordul, főként fiataloknál, kamaszoknál jelentkezik, többnyire csak kimerültségnek megfelelő tünetekkel. Így általában a fáradtság, túlterheltség, esetleg depresszió számlájára írják az alváskényszert.

Alváskényszer, hallucinációk, bénultság

Az alváskényszer mellett jellemző tünet a gyengeség, az ébredés táján bekövetkező hallucináció, felfokozott érzelmi állapotban az izomtónus gyengülése és az úgynevezett alvási paralízis, amikor is a beteg pár másodpercre, esetleg percre, mozgásképtelenné válik félálomban.

Ez a bénultság megjelenhet lefekvés után, az elalvás első pillanataiban, vagy ébredezés közben, úgy a rendes éjszakai, mint a rövidke nappali alvások során. Ijesztő élmény, mert ezalatt a beteg képtelen megmozdulni, kinyitni a szemét, beszélni, hangot adni, segítséget kérni, bár a tudata teljesen tiszta, érti, ha közben hozzá szólnak.

A betegség veszélye, hogy ha egy alvási hullám során a narkolepsziás erővel ébren marad, nehezen koncentrál a tevékenységére, figyelme kikapcsol, amivel súlyos balesetet is okozhat. A betegség hatására pszichés problémák, reményvesztettség, pánik, hangulatingadozás, illetve kisebbrendűségi érzés is kialakulhat.

Hogyan alakul ki a narkolepszia?

Mindezt a szervezet alvás szabályozásának hibás működése, az alvás REM-fázisának rossz időzítése okozza. Alváskor két szakasz, az álmodó (REM-szakasz) és az álomtalan váltja egymást. Az úgynevezett REM alvás során az agyhullámok sebes működése és a lehunyt szemek gyors mozgása jellemző, szemben a másik, ellazult szakasszal, amikor agyhullámok lassúak és a szemek is nyugalomban vannak. Narkolepsziásoknál a REM-szakasz rövid időre az ébrenlét idején következik be.

Hogyan diagnosztizálják a problémát?

A narkolepszia diagnosztizálás gyakran elmarad, vagy csak hosszú idő elteltével, a tünetek súlyosbodása után történik meg, mivel enyhe tüneteknél az érintettek még nem gyanakodnak betegségre és nem fordulnak orvoshoz. Az enyhébb eseteket gyakran nem ismerik fel, így az érintettek száma nagyobb lehet a regisztrált esetek számánál. Mintegy ötezren szenvedhetnek hazánkban narkolepsziától.

A narkolepszia diagnózisát kétséget kizáróan a poliszomnográfiás vizsgálattal lehet felállítani. Ha csak aluszékonyság jelentkezik, az más problémákra is utalhat, több tipikus tünet együttes jelenléte azonban erősen valószínűsíti a narkolepsziát.

Hogyan kezelhető a szundi-szindróma?

Nincs gyógymód a betegségre, de megfelelő kezeléssel, gyógyszerekkel és életvezetési „trükkökkel” a probléma kordában tartható, a tünetek enyhíthetőek, el is nyomhatóak. Stimuláló hatású szerekkel gátat lehet szabni a rosszkor bekövetkező elalvásnak. Az egyéb tüneteket (a hallucinációkat, kataplexiát, alvási paralízist) pedig antidepresszánsokkal kezelik. A rendszeres életmód, az azonos időben történő lefekvés és felkelés, valamint a szintén a napirendbe iktatott, néhány óránként ismétlődő, rövid ideig tartó alvás is segít megakadályozni a kellemetlen tünetek jelentkezését. Az egyénre szabott terápiát a szomnológusok lehetőség szerint a beteg életmódjához, munkabeosztásához  alkalmazkodva alakítják ki.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.