A gyerekkori dadogás – a kutatások szerint – kultúrától és nyelvtől független jelenség és az esetek 80 százalékában felnőtt korra elmúlik. Összegyűjtöttük tippjeinket, mit tehet, ha dadog a gyermeke!
Lássuk, hogyan küzdhető le a dadogás!
A logopédusok beszédhibának vagy kommunikációs zavarnak fogják fel, az orvosok az idegrendszer hibás működésében keresik a bajok okát, a pszichológusok pedig a lelki problémák egyik lehetséges kifejeződésének gondolják a dadogást, amely – a kutatások szerint – kultúrától és nyelvtől független jelenség és az esetek 80 százalékában felnőtt korra elmúlik.
A társadalom még ma is kirekesztően gondolkodik a dadogással küzdőkről. Egy felmérés szerint az emberek 80-90 százaléka nem választana párjául dadogót. A beszédzavarral küzdőket butának és nevetségesnek, vezető pozíció betöltésére alkalmatlannak tartják. A megszólalástól való félelem sokuk életét megkeseríti, kerülik a társaságot, depressziósok lesznek, néhányan még öngyilkosságot is megkísérelnek.
A dadogás típusai
A dadogás problémája végigkíséri az emberiség történetét, a különös jelenség megértése hosszú idő óta foglalkoztatja a kutatókat. Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi is a dadogás valójában, mivel a hétköznapi életben nincs két egyforma dadogás és nincs két egyforma dadogó sem.
A dadogásnak alapvetően két nagy típusát különböztetjük meg:
- Élettani dadogás: nagyon sok gyereknél előfordul a beszédfejlődés kezdeti szakaszában. Ilyenkor az történik, hogy bár a gyerek már önállóan gondolkodik, a beszédszervei még nem elég fejlettek ahhoz, hogy gördülékenyen fejezze ki magát.
- Traumás dadogás: ennek a fajta beszédhibának a hátterében állhat gyengébb idegrendszer, bizonytalanabb személyiség, örökletes tényező (más is dadogott a családban) vagy egy komoly trauma: válás, betegség, elszakadás az anyától, szorongás, félelem, családon belüli problémák, agresszióval való szembesülés, valamelyik szülő elutasítása, egy komoly problémának az elhallgatása, tabuként kezelése stb.
Mit tegyünk, ha dadog a gyermekünk?
- Amint észleljük a jelenséget, keressünk fel logopédus vagy neurológus szakembert, akik tanácsaikkal segíthetnek a beszédzavar kezelésében.
- Ne idegeskedjünk, türelmetlenkedjünk, ha a gyerek elakad, küzd egy-egy hanggal. Előbb-utóbb ki fogja mondani, de ha azt látja, hogy majd megőrülünk a dadogásától, még jobban bezárkózik!
- Ne javítsuk ki állandóan a gyereket! Minden egyes “helyreigazítás” fokozza a szorongását - és a dadogását is!
- A mondókák, versikék sokat segítenek. Ezeknél a gyerek pontosan tudja, milyen szó, sor következik, ami biztonságérzetet ad neki, és emiatt kevesebb dadogással képes elmondani az adott mondatokat. Ez pedig erősíti önbizalmát!
- Az is nagyon jó gyakorlat, ha mondókák közben rajzolunk: „Török basa, nagy a hasa....” A beszéd és a kézmozgás központja az agyban közel van egymáshoz, akinek dadog a szája, azt a rajzolás segíti, és fordítva.
- Kérjünk segítséget! A gyermekkori dadogás kialakulása mögött általában valamilyen lelki ok áll, ezért pszichológus segítségét is célszerű igényelni a logopédus mellett.
A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.
chocco channel 2016.10.18. 17:50:41