Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, holott egész évben, minden hónapban, sőt, minden nap figyelnünk kéne önmagunkra, testünk üzeneteire, rendszeresen járni szűrővizsgálatokra, hiszen az idő nem csak pénz, hanem mindenekfölött élet.


Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a korai állapotban felismert mellrák nagyon jó eséllyel gyógyítható. Roppant fontos, hogy tisztán lássuk a tényeket a diagnózis, a kezelés valamint a megelőzés tekintetében. Épp ezért összegyűjtöttük a leggyakoribb tévhiteket a rettegett betegséggel kapcsolatban.

1. Nem fontos a mammográfiai vizsgálat.

A szakemberek egyértelmű véleménye az, hogy a rendszeres mammográfia életeket menthet. A korai felismerés ugyanis lényegesen javítja a kezelések eredményességét, a halálozási arányt akár húsz százalékkal csökkentheti, és ezzel együtt a végleges gyógyulás esélyeit is. Remélhetőleg hamarosan eljön majd az a nap, amikor mammográfiai szűrővizsgálat nélkül, akár vérvizsgálattal is kimutatható lesz a mellrák esélye. A tudomány mai állása szerint azonban a mellrákos nők családjának hetven százalékánál nem volt korábban emlődaganatos megbetegedés. A betegségre való hajlam kockázatát tehát nehéz megjósolni mammográfiai vizsgálat nélkül. Épp ezért az ajánljuk, hogy negyvenéves kor felett évenként járjunk el mammográfiai szűrésre.

2. A saját mell vizsgálata nem fontos.

Valamiért mellünk vizsgálata nem lett a mindennapok része. Holott, ha az ember rendszeresen elvégezné ezt az egyszerű mozdulatsort (a menstruációt követő első héten), akkor szinte azonnal észrevehetné, hogy emlőjében megjelent-e valamilyen rendellenes elváltozás, csomó.

3. Úgy érzem, valami van a mellemben, de a közelmúltban készült mammográfiai vizsgálat negatív volt. Semmi okom aggodalomra.

A mammográfia sajnos nem tud teljes biztonsággal pozitív vagy negatív diagnózist adni, sőt, száz leletből akár tizenöt téves eredményt is mutathat. Egy nyolc éven keresztül végzett kutatás 1222 mellrákos nőt vizsgált meg. Tizenhárom százalékukról derült ki, hogy a betegség megállapítása előtti egy évben negatív mammográfia lelettel rendelkeztek. Épp ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk testünk minden üzenetére!

4. Nekem nem elég az éves mammográfiai vizsgálat, nekem MRI kell.

Az MRI vizsgálat valóban sokkal nagyobb hatásfokkal képes kimutatni a korai fázisban lévő emlőrákot, azonban nem helyettesíti az éves mammográfiai szűrést, ráadásul egy jóval költségesebb eljárásról van szó. A mammográfia az egyetlen képalkotó technika, amely képes észrevenni azon korai mikro meszesedéseket, amelyek a rák előjelei lehetnek, emellett ugyancsak ez az eljárás a legalkalmasabb arra, hogy észlelje az emlő állomány finom változásait, deformitását.

5. A termográfia helyettesíti a mammográfiát.

A termográfiai vizsgálat a szervezet infravörös sugárzását méri, és ezt képezi le anatómiai képekké. A termográfiai eljárás nem jár semmiféle mechanikai nyomással vagy ionizáló sugárzással, azonban egy 2011-es amerikai kutatás kijelentette, hogy nincsenek érvényes adatok a termográfiai adatok pontosságát illetően. Tehát bármennyire is kevesebb sugárszennyezéssel jár ez a vizsgálat, még mindig a mammográfia a legbiztosabb eljárás.

6. A rák kialakulásáért a genetikai mutációk a hibásak.

A daganatos szindrómákra való tudatos odafigyelés az utóbbi években sokat fejlődött. Ebben biztosan közrejátszott Angelina Jolie bátor tette. A színésznő édesanyja petefészekrákban hunyt el, ezért Angelina elhatározta, hogy tesztelteti, van-e BRCA génmutációja. BRCA az a gén, ami ha károsodott, hordozója nagy eséllyel petefészek vagy mellrákot kaphat. A teszt pozitív eredményt mutatott, ezért Angelina Jolie eltávolíttatta a mellét, majd a petefészkét. Azonban a genetikai mutációknak mindegy tíz százalékából lesz valóban emlőrák, illetve tizenöt százalékából petefészekrák. A BRCA mutáció a leggyakoribb, négyszáz emberből egynél megtalálható, ezért korántsem indokolt azonnal kés alá feküdnünk, ha esetleg ezzel a genetikai mutációval rendelkezünk.

7. Nem tudjuk befolyásolni a mellrák kialakulását.

Mindezidáig csak a probléma diagnosztizálásáról és gyógyításáról esett szó, azonban legalább ennyire fontos kihangsúlyozni azt, hogy mi magunk is igen sokat tehetünk azért, hogy elkerüljük a bajt. Így például a dohányzás, az alkoholfogyasztás, valamit a menopauza utáni elhízás három igen jelentős kockázati faktor a betegség kialakulása tekintetében. Talán az utóbbi tényező a legkevésbé ismert, épp ezért mi is arra buzdítjuk olvasóinkat, hogy rendszeresen sportoljanak. Ráadásul a rendszeres mozgással a csontritkulás ellen is jó eséllyel vehetjük a harcot.

A cikk a Budai Egészségközpont munkatársainak közreműködésével készült.