A vizeletürítés módja és maga a folyadék rendkívül informatívan jelzi a szervezetben zajló folyamatokat, még a laikusokat is figyelmeztetheti bizonyos problémákra. Az orvosok évezredek óta igyekeznek következtetéseket levonni a vizelet jellemzőiből, a modern laboratóriumi vizsgálatoknak pedig ez az egyik legfontosabb anyaga.

Mennyi, mikor, hogyan ürül?

A vizelet mennyisége a folyadékfogyasztástól is függ. Normális bevitel mellett egy egészséges felnőtt szervezetében átlagosan 1- 1,5 liter vizelet termelődik, amelynek nagyobb része nappal, kisebb része éjszaka ürül ki. Ha a vizelési szokások tartósan megváltoznak, például túlságosan gyakran vagy éjszaka többször jelentkezik vizelési inger, ha akadályozva van a vizelet távozása, vagy éppen ellenkezőleg, a záróizmok nem tökéletes működése miatt vizeletvesztés fordul elő, esetleg fájdalom, égő érzés kíséri az ürítést, érdemes mielőbb orvoshoz fordulni, hiszen ezek a tünetek többféle, köztük néhány súlyos betegséget is jelezhetnek. Érdekes módon a vizelési zavarok nemcsak a vese és a húgyutak megbetegedéseire utalhatnak, hanem más belső szervek és az agy illetve a központi idegrendszer elváltozásaira  is.

Mikor van vizeletvizsgálatra szükség?

Általában ajánlatos mielőbb vizeletvizsgálatot kérni, ha a vizeletürítés módja, gyakorisága változik, illetve, ha annak során szokatlan tünetek (fájdalom, csípő érzés) jelentkeznek, ha változik a vizelet színe, állaga, ha hasi fájdalom, ismeretlen eredetű láz lép fel, és akkor is, ha felszaporodik a test valamely részén a folyadék. Csecsemőknél és kisgyermekkorban a sárgaság és általában minden, nem szokványos tünettel járó betegség esetén vizeletvizsgálattal segítik a diagnózis felállítását.

Miről árulkodik a színe, szaga?

Laikusként is feltűnhet néhány minőségi változás. A vizelet színe  általában szalmasárga, ha ennél sötétebb, koncentráltabb, akkor az a szükségesnél kevesebb folyadék bevitelét jelezheti, ha pedig halványabb, vízszerű, az a bőségesebb folyadékfogyasztásnak a jele. A sötét, barnás színű vizelet máj-, epebetegségekre is utalhat. A pirosas, rózsaszín elszíneződés a vese és a húgyutak megbetegedését, belső vérzését mutathatja. (Mielőtt pánikba esnénk, tanácsos végiggondolni, nem okozhatja-e az elszíneződést valamilyen erős festéktartalmú élelmiszer, például cékla, feketeszeder!) Vannak betegségek, amelyek a vizelet átlátszóságát változtatják meg. A friss, egészséges vizelet víztiszta, zavarossá elsősorban a vér és a genny jelenlététől válhat.

Nem mindegy az sem, milyen a szaga a vizeletnek: a kellemetlen, erős szag például húgyúti fertőzésre utalhat, a jellegzetes, dohos illat fenilketonuriásoknál fordulhat elő, az édeskés szag cukorbetegséget szokott kísérni. Egyes ételek (például spárga) és bizonyos gyógyszerek, vitainkészítmények fogyasztása is okozhat jellegzetes, szúrós szagú vizeletet.

Ezeket a jellemzőket már évszázadokkal ezelőtt is vizsgálták az orvosok, sőt ők a páciensük vizeletét szükség esetén meg is kóstolták. Innen származik a cukorbetegség 'diabetes mellitus' neve, a latin „édes vizelet” kifejezésből.

Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi vizeletvizsgálat természetesen már nem érzékszervi érzékeléssel, hanem speciális  kémiai reagensekkel, gyorstesztekkel folyik.  Vizsgálják a vizelet összetételét, például a  fehérje (protein) jelenlétét, mivel ennek nagyobb mennyisége gyulladások és más betegségek  jele lehet. Ha a vizeletben cukor, aceton, epefesték (urobilinogén) mutatható ki, az az anyagcsere illetve a kiválasztó rendszer valamelyik szervének  megbetegedésére utalhat, például cukorbetegségnél, vese-, epe- és májproblémáknál fordulhat elő. A laboratóriumban centrifugálás után megvizsgálják a vizeletben található üledéket is, amelyben szerves anyagok és kristályos sók egyaránt lehetnek. Bajt jelez a vörösvértestek számának emelkedése,  az ún. vérvizelés, és az is, ha az üledékben nagyobb számú fehérvérsejt látható, vagy ha kimutathatóan magas a steril körülmények között vett vizelet baktériumtartalma.

A mintavétel módja sem mindegy

A laboratóriumi vizeletvizsgálathoz fontos a helyes vizeletvétel: a legjobb a húgycsőnyílás környékének lemosása után vett, ún. középsugaras mintavétel. Erre a tisztálkodásra a laboratóriumok vécéjében nincs igazán mód, ezért is szokták a páciensek inkább otthonról hozni a vizeletmintát. Ilyenkor egy nagyon gondosan elmosott tiszta üvegbe kell felfogni a vizeletet, lehetőleg  a reggeli felkelés utáni első vizelésnél, és a középsugárból, vagyis úgy, hogy az elejét és a végét a vécébe ürítjük.

Vannak olyan vizsgálatok is, amelyekhez egy teljes napi, 24 órás vizelet összegyűjtésére is szükség van, mivel ilyenkor a teljes mennyiség arányában vizsgálják az egyes összetevőket, például a fehérje vagy a cukor jelenlétét. Ilyenkor egy nagyobb üvegbe kell gyűjteni a vizeletet a reggeli második ürítéstől a másnap reggeli elsőig, majd az összemennyiség pontos mérése és az üveg felrázása után vinni belőle 50 ml mintát a laboratóriumba.

Teszt-tervek

Mivel a vizeletvizsgálat a legolcsóbb, legkényelmesebb, legkevesebb beavatkozást igényli, ezért az orvosok törekszenek arra, hogy minél több betegség diagnosztizálására használhassák. Így például a kanadai kutatók azon dolgoznak, hogy vizeletteszt segítségével állapíthassák meg, hogy a beteg étrendje megfelelő-e. A vizelet alacsony káliumtartalma ugyanis a nem megfelelő tápláltságra utal: minél nagyobb volt a vizelet káliumtartalma, annál több zöldséget, gyümölcsöt, teljes értékű gabonát és alacsony zsírtartalmú tejterméket fogyasztott a beteg, az alacsony káliumtartalom viszont egészségtelen ételek túlzott fogyasztására utal.

Amerikában kutatások folynak arra vonatkozóan is, hogyan lehetne a vakbélgyulladás gyanúja esetén vizeletvizsgálattal segíteni a diagnózist. A legjobb indikátornak az LRG rövidítéssel jelzett fehérjét találták, aminek koncentrációja megemelkedett azoknál, akiknek vakbélgyulladásuk volt – így ennek kimutatása alkalmas lehet az elváltozás megállapítására is.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.