Csontjaink némelyike akár az acélnál is erősebb lehet, nyomószilárdsága pedig a legkiválóbb vasbetonénál is nagyobb. Ennek hátterében speciális felépítése áll: ha jobban megfigyeljük, a csont tömör állományát számos vékony, sűrűn elhelyezkedő lemezke alkotja, ezek a csontgerendák. Ezek úgy helyezkednek el, hogy a lehető legjobban szolgálják az adott csont funkcióját, azaz a lehető legerősebbé, legellenállóbbá tegyék és maximalizálják a teherbírását.

Magzati korban, sőt, első néhány életévünkben ez a nagyfokú szilárdság és erősség még nem alakul ki. Több év szükséges ahhoz, hogy az úgynevezett „csúcs-csonttömeg” kialakulhasson. Egyes becslések szerint kb. 20 éves korunkra éri el vázrendszerünk a végleges mértékű szilárdságot és erősséget. Ekkora csontjaink szerkezete gyakorlatilag ugyanolyan felépítettségű lesz, mint a vasbeton: ahogyan az abban található acél a nyújthatóságot, a hozzáadott cement, homok és kő pedig a szilárdságot biztosítja, a csontban is megtalálható minden, ezeknek megfelelő komponens. Ugyanakkor, a csont szilárdsága jobb, mint bármely vasbeton szerkezeté, nyújthatósága pedig szintén közelíti azokét. Emellett azonban a torziós (csavaró) erőkkel szembeni ellenállása csekély: ezért alakulnak ki törések igen gyakran ilyen behatások következtében.

Ezt a folyamatot számos ponton érheti baj, több olyan megbetegedés ismert, melyek következtében a csontképzés zavart szenved, vagy éppen a már kialakult csontszövet veszti el szilárdságát.

Ugyanakkor léteznek olyan testgyakorlatok is, melyek elősegítik az erősebb, teherbíróbb csontrendszer kialakulását. Bizonyos típusú sportot űzőknél, mint például az atlétáknál, vagy súlyemelőknél figyelhetők meg a legmasszívabb csontok. Velük ellentétben az úszóké a legkevésbé strapabíró. Ebből logikusan következik, hogy leginkább azok a feladatok segítik a csontok erősségét fokozni, ahol a teljes testsúlyt, vagy még annál is többet kell a gravitáció ellenében megtartani. A sétálás, futás és a labdajátékok mind ilyenek.

Az emberi szervezet legkeményebb csontja az állkapocscsont. Ez egyike a legtartósabb és legkevésbé törékeny csontjainknak. Könnyebben törnek a hosszú, csöves csontok, mint például a felkar- vagy a combcsontok. Érdemes tehát ezekre fokozottan vigyázni, és egy esetleges bunyó során jobban védeni. Persze az arcunkat sem érdemes előtérbe helyezni! Ott is vannak sérülékenyebb részek, gondoljunk csak bele: hány boxolónak van szép, ívelt, egyenes orra?

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.