Nem szabad lebecsülni, hogy a horkolás mekkora kellemetlenséget okoz az érintettnek és családtagjainak, de ennél talán még fontosabb, hogy ez az alvászavar többfajta betegség jele illetve kiindulópontja is lehet. A horkolással kapcsolatban jó néhány téves beidegződés van a köztudatban. Összegyűjtöttük a leggyakoribb tévhiteket.

1. Tévhit: Szinte mindenki horkol, ez egy normális állapot!

Tény: Bár valóban sokakat, majdnem minden második felnőttet érint, a horkolás nem normális állapot, nem szabad bagatellizálni. A horkolás, különösen a légzéskimaradással járó alvási apnoé annak a jele, hogy az illető légútjain valamilyen akadály merült fel, küzdenie kell a folyamatos levegőhöz jutásért. Gyakori például, hogy a nyelvcsap vagy a lágy szájpadlás izmai elernyednek, „belóg” a levegő útjába, így a beszívott levegő mintegy rásimítja a garatra, elzárva a légutat. A légzéskimaradások során csökken a vér oxigénszintje, ennek jelzésére az agy riadót fúj, az alvó egy pillanatra felébred, az izomtónusa helyreáll, így rövid idő alatt elhárul az akadály. Ezek a mikroébredések azonban nagyon megterhelik az illető keringését, egész szervezetét, megakadályozzák, hogy a pihentető mélyalvás szakaszába kerüljön. Fáradékony, aluszékony lesz, teljesítménye csökken, súlya gyarapodik, hosszabb távon pedig szív- és érrendszeri betegségei alakulhatnak ki.

2. Tévhit: A horkolás csak az érintett egészségére van hatással.

Tény: A horkolás hatással van a horkolóval együtt alvó családtagokra is, nemcsak a komfortérzetükre, hanem az egészségükre is. A horkolás hangereje mintegy 60 decibel (mint egy porszívóé), de egyeseknél elérheti a 80 vagy akár 90 decibelt is, ami már egy ipari üzem zajszintje. Így a partner éjszakai pihenését is tönkreteszi a horkolás, amely hosszú távon veszélyes lehet az egészségére is.

3. Tévhit: A horkolás az orrhoz kapcsolódik, így ha az orrjáratok átjárhatóak, meg is szűnik.

Tény: Az orrdugulás, például a megnagyobbodott orrmandulák valóban súlyosbítják a horkolást és az alvási apnoét, de nem ez az elsődleges okuk. Az orrmandula műtétek például az apnoé eseteknek csupán egy tizedét oldják meg.

4. Tévhit: „Jól vagyok, és tudnék róla, ha horkolnék!”

Tény: Nem biztos, hogy így van: mivel az alvási apnoé mikroébredései nem mindig tudatosak, sokan nem is tudnak arról, hogy ők is érintettek. Ha napközben fáradékony, aluszékony, nehezen koncentrál, valószínűsíthető, hogy alvászavarai vannak, amit legbiztosabban egy alváslaboratóriumi kivizsgálással tisztázhat. Ha felmerül a gyanú, mielőbb tenni kell ellene, mert az alvászavar konkrét veszélyt is jelent: az ebben szenvedők gyakrabban okoznak közlekedési és munkahelyi balesetet is.

5. Tévhit: Ha sikerül lefogynom, megszűnik a horkolás is.

Tény: Megér egy próbát, mert valóban, a laza kötőszövetek, a nyaki zsírrétegek is okozhatják a horkolást. Fontos tudni viszont, hogy alvási apnoé mellett még nehezebb fogyni, mert a rossz alvás maga is hozzájárul a súlygyarapodáshoz.  

6. Tévhit: Nincs összefüggés az alvászavarok és az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a depresszió között.

Tény: Nem így van: egyre több egészségi problémáról mutatják ki a kutatások, hogy a rossz minőségű és elégtelen alvás súlyosbítja azokat. A légzésleállások miatti vérnyomás-ingadozás, a töredezett alvás miatti anyagcserezavarok, keringési gondok súlyos betegségekhez vezethetnek.

7. Tévhit: Az álmos nappal, aki éjszaka kevés időt tölt alvással.

Tény: Nemcsak az alvásra szánt idő mennyisége számít, hanem az alvás minősége is. A nappali aluszékonyság hátterében legtöbbször fel nem ismert alvászavar áll.

8. Tévhit: Az alvási apnoé csak az idősebb, túlsúlyos férfiaknál fordul elő.

Tény: Nem így van, akár fiatal, vékony nők, sőt gyermekek is lehetnek érintettek valamilyen légúti eltérés, akadály következtében, például az orrmandulák vagy a nyelvcsap megnagyobbodása miatt.

9. Tévhit: A horkolás egy olyan sorscsapás, amit nem lehet kezelni, együtt kell élni vele.

Tény: Az alvászavaroknak, köztük az alvási apnoének többféle kezelési módja van. Alvásspecialista szakorvos személyre szabottan tud segíteni a legmegfelelőbb terápia kiválasztásában, ami lehet gyógyszer, légzéssegítő segédeszköz, szükség esetén műtéti beavatkozás is, aszerint, hogy az adott esetben milyen gondok állnak az apnoé hátterében.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.