Gondolt már arra, hogy körbesétálja az Egyenlítőt? Ha végiggyalogolnánk ezen az óriási távon, vajon elérnénk azt a kilométerszámot, amit egy átlagos emberi test vérereinek összessége adna ki, ha minden egyes szakaszát egymás után kiterítenénk?

Ahhoz, hogy szerveink, szöveteink a nap 24 órájában megfelelően el legyenek látva oxigénnel és tápanyaggal, elengedhetetlen a megfelelő mértékű érhálózat, de vajon hosszabb mint az Egyenlítő?

Bizony hosszabb! Ereink teljes hossza elérheti akár a 100.000 km-t is, természetesen a hajszálereket is beleszámolva. Számítások szerint ez kb. 2,5-ször nagyobb érték, mint az Egyenlítő hossza.

Gondoljunk bele: a vörösvértestek által szállított oxigénnek egészen a szöveteket felépítő sejtek szintjéig el kell jutnia. Ahhoz, hogy ilyen kicsi egységekhez eljuthasson a vér, „iciri-piciri” vérerekre van szükség. Ezek a kapilláris erek. Tehát, a szívből kilépő mintegy ujjnyi vastag ereknek szinte mikroszkopikus átmérőjűvé kell oszlania ahhoz, hogy funkciójukat betölthessék.

Az emberi testet két vérkör látja el: a kis- és a nagyvérkör.

Felépítésüket tekintve teljesen hasonló elven működnek: a szívből kilépő nagy ér egyre kisebb és kisebb ágakra oszlik (artériás rendszer), míg végül egészen eljut a kapillárisokig. Azok pedig, összeszedődve, egyre nagyobb és nagyobb erekké alakulnak (vénás rendszer), míg végül a szívbe torkollanak.

A kis vérkör célja, hogy az elhasznált vért oxigénnel frissítése fel a tüdőben. Az oxigéndús vért pedig a nagy vérkör szállítja vissza a szervezet szöveteihez.

Hogy egy-egy szervünk érhálózata milyen gazdag, arra jó példát mutatnak azok a vizsgálatok, melyek során speciális kontrasztanyaggal feltöltik az artériás, és a vénás érhálózatot. Kifejezetten gazdag vérerekben többek közt a májunk, vesénk és tüdőnk.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.