A Down-szindróma az egyik legismertebb genetikai rendellenesség, nagyjából minden hétszázadik újszülöttnél diagnosztizálják. Így mindannyian ismerhetünk olyan családokat, amelyek Down-szindrómás gyermeket nevelnek. Sajnos, még ma is nagyon sok, mélyen gyökerező tévhit él a köztudatban erről a rendellenességről, amelyek nem könnyítik meg az érintettek életét. Nézzük, mennyi igaz a leggyakoribb hiedelmekből!
A Down-szindróma genetikai rendellenességre vezethető vissza: akkor alakul ki, ha az érintettek 21. kromoszómapárjának egyik fele megduplázódik, és ez a kromoszómatöbblet fejlődési zavart okoz. A Down-szindróma tünetei több szervrendszert érintenek, jellegzetes külső jegyek, bizonyos betegségekre való fokozott hajlam és kognitív lemaradás járhatnak együtt vele. A tünetek különböző mértékben jelentkeznek, de enyhébb esetekben hiányozhatnak is. A legtöbb tévhit éppen amiatt alakul ki, hogy sokan hajlamosak általánosítani, pedig a Down-szindrómások között sincs két teljesen egyforma eset. A téves beidegződések némelyike bántó, sőt, káros is lehet, ha rontja az érintettek elfogadását vagy a fejlesztésük hatékonyságát.
Vizsgáljuk meg a leggyakoribb tévhiteket!
Tévhit: A Down-szindróma betegség.
Tény: A Down-szindróma nem tekinthető betegségnek, inkább egy, a magzati léttől kezdve fennálló állapotnak.
Tévhit: A legtöbb Down-szindrómás gyermek édesanyja a 35 évnél idősebb korban szülők közül kerül ki.
Tény: A statisztikák szerint a legtöbb érintett gyermek anyukája 35 évnél fiatalabb, hiszen a szülést fiatalabb korban megkezdő nők összességében több gyermeket szülnek. Ugyanakkor az anya magasabb életkora valóban növeli bizonyos mértékben a rendellenesség kialakulásának kockázatát.
Tévhit: A Down-szindrómások várható élettartama az átlagosnál sokkal rövidebb.
Tény: Szerencsére ma már annyit fejlődött az orvostudomány, hogy a Down-szindrómások életkilátásai – gyakori kísérő betegségeik, például szívproblémáik ellenére - is megközelítik az átlagot.
Tévhit: Minden Down-szindrómásnak súlyos kognitív zavara, értelmi lemaradása van.
Tény: Bár a legtöbb érintett esetében kimutatható valamilyen fokú értelmi lemaradás, de ennek mértéke igen változatos. A szeretetteljes családi háttér, a szakszerű fejlesztés, oktatás mellett ez a lemaradás hatékonyan behozható, és a megmaradt hátrány egészen enyhe is lehet.
Tévhit: A Down-szindrómások legtöbbje más betegséggel is küzd.
Tény: A Down-szindróma valóban növeli egyes problémák, például a veleszületett szív- és légzőszervi betegségek, pajzsmirigyproblémák, valamint a halláskárosodás rizikóját, de ezek kezelhetők, megfelelő ellátás mellett a Down-szindrómások is egészségesen élhetnek.
Tévhit: A Down-szindrómás emberek mindig boldogok, mosolygósak.
Tény: A Down-szindrómások érzelmi skálája is teljes, ugyanúgy megélnek pozitív és negatív érzelmeket, mint bárki, örömet és fájdalmat, feszültséget, idegességet is. Sokat jelent számukra a barátság, szeretnek társaságban lenni.
Tévhit: A felnőtt Down-szindrómások is mindig gyerekek maradnak, és egész életükben gondozásra szorulnak.
Tény: Nem maradnak gyerekek és nem is szabad őket gyereknek tekinteni. Érzéseik, kedvteléseik, igényeik hasonlóak, mint a kortársaiké. Legtöbbjük jól integrálható, és csak kis mértékben szorul rá felnőtt életében a szülői, családi segítségre.
Tévhit: A Down-szindrómások számára a legjobb megoldás a szegregált, speciális intézet.
Tény: A Down-szindrómás gyermekek hatékonyabban fejleszthetők szeretetteljes családi környezetben és a normál oktatási intézményekbe integrálva, kortársaik között.
Tévhit: A felnőtt Down-szindrómásak nehezen foglalkoztathatók.
Tény: Szerencsére egyre több Down-szindrómás élhet ilyen szempontból is teljes életet: a legkülönbözőbb cégek, vállalkozások, intézmények foglalkoztatják őket, a vendéglátástól az egészségügyön át a könnyűipari munkahelyekig, kulturális intézményekig.
A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.
2017.04.26. 01:48:27
Ma már kevesebb Down-szindrómás születik, mert a többségüket abortálják.
truckmech 2017.04.26. 05:51:17
elemes 2017.04.26. 06:54:21
...de mi legyen azokkal, akiknél csak felnőttkorba derül ki, hogy súlyosan antiszociálisak...?
elemes 2017.04.26. 06:57:22
Medgar 2017.04.26. 09:10:53
Helyett: Ugyanakkor az anya magasabb életkora jelentősen növeli a rendellenesség kialakulásának kockázatát.
i2.wp.com/www.downsyndromeprenataltesting.com/wp-content/uploads/2013/07/AAFP-DS-prevalence.jpg
Void Bunkoid 2017.04.26. 09:23:10
Tudom, hogy kegyetlen kijelentés részemről, biztos kapok érte hideget-meleget, de én azt az újszülöttet, aki átcsúszott szűréseken, és születés utáni első vizsgálatkor kiderülne, hogy baromi hangsúlyosan képviselli magát a Down-szindróma, én - igen, ezért fogtok anyázni, de akkor anyázzátok az abortuszhívőket is - fájdalommentesen elaltatnám és elkönyvelném halvaszületésnek.
nnnnnnnn 2017.04.26. 09:28:36
Void Bunkoid 2017.04.26. 09:39:54
Nem a gyerekkel van a baj. Mindenki ilyenkor kegyetlennek gondolja az érvemet, mert jaj a pici baba, akit csak szeretni kell meg foglalkozni vele, és milyen hálásan csillog a szeme, hát hogy lehet egy ilyent MEGÖLNI...
Nem akkor van a baj a súlyos Down-szindrómással, amikor kisbaba. Akkor, amikor már 35 éves, de az értelmi-érzelmi érettsége még mindig egy másfél éves gyerekével egyenlő, viszont 140 kiló, és te meg hatvan évesen viheted a buszon vizsgálatra, és ha véletlenül megtetszik neki egy piros forgó az utcán és le akar szállni, de még nem ott kellene, akkor ő LE FOG SZÁLLNI. Ha meg akarod akadályozni, akkor először félkézzel a busz másik végébe hajít, utána meg elkezd bömbölni, mint egy kisbaba.
Na ilyenkor szoktak a szülők elgondolkodni, hogy kellett-e ez nekik.