Ezek állhatnak a rekedtség hátterében

2019.03.13. 07:42

Fátyolozott, érdes, reszelős, rekedt a hangja, netán átmenetileg teljesen „elment”? Ez a tünet több funkcionális vagy szervi, hangképző-szervi elváltozás jele is lehet. Az okot tanácsos ismerni, hogy megfelelően tehessen ellene.

475943-pgaapz-717.jpg

Fotó: Freepik

A rekedtség egy hangképzési zavar, több légúti problémával együtt járó tünet lehet. Ilyenkor a keletkező hang nem tiszta, és az érintett nem teljesen ura a hangjának: a hangereje, hangterjedelme, a hangjának színe jelentősen korlátozódik, beszűkül. Ha a rekedtség tartósan megmarad, és a beszélő igyekszik úrrá lenni rajta, könnyen túlerőltetheti a hangképző szerveit, aminek következménye egy átmenetileg teljes hangvesztéssel járó hangszalag-gyulladás is lehet. Bármelyik életkorban előfordulhat, szervi vagy funkcionális eredetű lehet, a mértéke pedig a kiváltó októl függ. A heveny légúti fertőzések következtében kialakuló rekedtség enyhébb, míg például a légutak és a hangképző szervek idült betegségei, elváltozásai esetén súlyosabb lehet, olykor hangadásra képtelenné teheti az érintettet.

 

Funkcionális okok a rekedtség hátterében

Rekedtséget okozhat az is, ha valaki nem megfelelő beszédtechnikával, erőltetetten használja a hangját. Ez alkalmilag bárkinél előfordulhat, de leggyakrabban azokat érinti, akiknek munkájuk közben sokat kell beszélniük, és azt esetleg a megszokottnál intenzívebben, nagyobb hangerővel teszik: így például piaci árusoknál, pedagógusoknál, színészeknél, előadóművészeknél. Még inkább hajlamosít a berekedésre, ha az illetőnek van valamilyen hangképzési zavara, amelyet kompenzálni igyekszik, vagy ha rossz légvezetési technikával beszél. Ez ugyanis a hangszalagok és a többi hangképzésben részt vevő izmok túlerőltetéséhez, rekedtséghez, súlyos esetben a hangszalagokon „csomó" keletkezéséhez vezethet. Hasonló funkcionális bajt okozhat az is, ha gégegyulladás esetén nem pihenteti valaki a hangszalagjait.

Rekedtséget okozó szervi okok

Még gyakoribb, hogy szervi ok, a légutakat vagy közvetlenül a hangképző szerveket érintő külső hatás, fertőzés vagy egyéb betegség áll a rekedtség hátterében. A gégét (benne a hangszalagokkal) irritálhatja például a túl hideg vagy a szennyezett levegő, és a legkülönbözőbb kórokozók is okozhatnak nyálkahártya-irritációt, hurutos tüneteket, duzzanatot, ami szintén kiválthat rekedtséget. A megfázás, vagyis a légúti fertőzések kiváltotta rekedtség többnyire enyhe, néhány nap alatt elmúlik, nem szorul külön kezelésre.  A rekedtség leggyakoribb oka a hangszalagok gyulladása, ami ismétlődhet és idültté is válhat. A hangszalagokon kialakuló lebernyegszerű, vizenyős duzzanat, az ún. Reinke ödéma leginkább dohányosokra jellemző. A visszatérő hangképzési zavarok más, krónikus tüdő- és légúti betegségek, gyulladások, elváltozások, jó és rosszindulatú daganatok velejárói is lehetnek, amire különösen dohányosok esetében gondolni kell. Ezen kívül neurológiai betegségek (például a Parkinson-kór, vagy a sclerosis multiplex), valamint a reflux betegség és bizonyos pajzsmirigy betegség is okozhatnak hangképzési problémákat, rekedtséget.

A tartós rekedtséggel fül-orr-gégészhez kell fordulni

Minden olyan esetben, ha a rekedtség 3-4 hétnél tovább tart, és nem ismert a kiváltó oka, vagy egy heveny vírusfertőzésnek az elmúltával nem szűnik meg, gyakran visszatér vagy állandósul. A dohányzás több súlyos légúti betegség kockázatát is növeli, amelyek egyik első jele szintén lehet a rekedtség, ezért a dohányosoknak mindenképpen komolyan kell venni ezt a figyelmeztető tünetet, mielőbb fül-orr-gégész szakorvoshoz kell fordulni vele, hogy a kiváltó okot tisztázzák.

Ne hagyja kezeletlenül!

A rekedtség kezelése mindig egyéni, a kialakulásának okától függ: szervi okok esetén az alapbetegséget kell kezelni, ha pedig funkcionális okok váltották ki, akkor azokon kell változtatni, például foniáter vagy logopédus segítségével egy helyes beszédtechnikát elsajátítani. Amit a beteg maga is megtehet, az orvosi kezelés mellett, sőt már az előtt is, az a hangszalagok kímélete és az ún. gégediéta. A rekedtség idején nem szabad erőltetni a hangadást, a lehető legkevesebbet szabad beszélnie, és ha mégis, akkor nem suttogva: a közhiedelemmel ellentétben a suttogás nem kíméli, hanem az átlagosnál jobban megviseli a hangszalagokat.

Gyulladás esetén a betegnek gégediétát kell tartania, vagyis kerülnie kell azokat a hatásokat, vegyi anyagokat, szennyeződéseket, a dohányfüstöt, illetve az olyan ételeket, italokat, amelyek hőmérsékletükkel vagy összetételükkel, savas vagy csípős, erős összetevőikkel irritálhatják a nyálkahártyát.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.