Ne kiabáljon, nem vagyok süket! Minden, amit a nagyothallásról tudni kell

2017.11.08. 10:59

A látás után a hallás a legfontosabb kapcsolatunk a külvilággal, létfontosságú információk sokasága érkezik a fülünkön keresztül, így a hallás romlása, esetleges elvesztése súlyosan rontja a további életminőségünket. Ahhoz, hogy jobban megértsük testünknek ezt a csodálatos funkcióját is, nézzük, mi az, amit hallunk, és mi is történik tulajdonképpen a hallószervünkben!

utikalauzanatomiaba-suketkamras-hallasvizsgalat.jpg

Hallásunk hullámhosszain

Az emberi fül által hallható hangokat bizonyos fajta rezgések keltik, amelyeket a hallószerveink fognak fel és alakítanak át az agyunk számára feldolgozható elektromos idegi impulzusokká. A rezgések kiváltotta hangok szabályos hullámmozgással jellemezhetők.

Ennek ismétlődési gyakorisága, a frekvencia - mértékegysége a hertz (Hz) - segítségével különböztethetők meg, ez határozza meg a hangmagasságot is. A másik fontos jellemzője a hangoknak a hangerő: az emberi fül az alig hallható neszektől, a suttogástól a szinte fizikai fájdalmat okozó, sokdecibeles gépzajig sokféle erősségű hangot képes felfogni. A mély hangok frekvenciája kisebb, a magas hangoké nagyobb értéket mutat. 

Az emberi fül általában a 20 és 20 000 Hz közötti hangokat érzékeli, de ebben nagy különbségek vannak az illető életkorától, nemétől, jellemző tevékenységeitől, egészségi állapotától függően. Az életkor emelkedésével együtt szorul össze a hallott hangok tartománya: először a magas hangok érzékelése csökken, így például a 35 éven felüliek már többnyire nem érzékelik a 15 000 Hz-nél magasabb hangokat.

A beszélgetéseink jellemző frekvenciája 200 és 8 000 Hz között változik, és szerencsére ezen értékek között van az a sáv is, amelyre az emberi fül a legérzékenyebb: az 1 000 - 3 500 Hz-es hangtartományra.

Az emberi fül számára hallható tartománynál (20 000 Hz-nél) magasabb hangokat ultrahangnak, míg a 20 Hz-nél alacsonyabbakat infrahangnak nevezik. Az állatvilág egyes fajai képesek érzékelni, sőt, kibocsátani is ultrahangokat. Így például a denevérek, a lepkék, az egerek érzékelik a 30-40 ezer Hz körüli ultrahangokat is.

 

Amikor elcsendesül a világ: a nagyothallás

Az idősek között igen gyakori valamilyen fokú halláskárosodás, 10 emberből 8-at érint. Mértéke kis, közepes, nagy vagy súlyos fokú lehet, egészen a teljes siketségig terjedhet.

A hallószervünk érzékenysége először a magas frekvenciájú hangok iránt csökken. A hallásprobléma többnyire csak akkor tudatosul az érintettben, ha az eléri a középmagas, 500-4000 Hz frekvenciákat is, mivel ebben a tartományban zajlik az emberi beszéd. Ilyenkor megnehezül a hétköznapi kommunikáció, egyre gyakrabban kell az érintettnek visszakérdeznie, ha szólnak hozzá, egyre többször hangzik el a családban a „beszélj hangosabban, nyisd ki rendesen a szád” típusú, ingerült felszólítás.

Ha ezt tapasztaljuk, érdemes minél előbb szakorvoshoz fordulni, hallásvizsgálatot kérni! Nem kell megvárni, amíg az emberi kapcsolatok rovására megy a halláskárosodás, már csak azért sem, mivel az esetek többségében ez jól kezelhető. A leggyakoribb az időskori hallásromlás, de a halláskárosodás hátterében lehet öröklött rendellenesség, tartósan elszenvedett, nagyfokú zajártalom, valamilyen betegség, fertőzés, sérülés szövődménye is.

 

Ritka, de nehezen elviselhető rendellenesség: a túlhallás

A nagyothallás, vagyis csökkent frekvenciaérzékenység mellett ritkán, de létezik ennek ellentéte, a hyperacusis, vagyis túlhallás jelensége is. Azok, akik ebben szenvednek, a mások számára normális, mindennapi zajokat is elviselhetetlenül erősnek érzékelik.  Becslések szerint százezer emberből kettőt érint a túlhallás. A fülzúgásban szenvedők között gyakoribb, közülük minden ezredik egyben túlhalló is. A problémát okozhatja egyszeri zajártalom (például közeli robbanás esetén), de tartósan, munkahelyen elszenvedett intenzív zaj is. Ismertek olyan betegségek, idegrendszeri elváltozások, fejsérülések is, amelynek következtében szintén kialakulhat túlhallás. A túlhalló füldugó vagy fülvédő használatával enyhíthet a bajon, de hosszabb távon ezek a segédeszközök még fokozzák is a betegnek a hangok iránti érzékenységét. A túlhallás kezelésére még nem találtak egyértelműen hatékony módszert: az esetek egy részében az úgynevezett hang deszenzitizáció, vagy hangérzéketlenítés terápiája hatásosnak bizonyul. A hónapokig, akár évekig tartó terápia során - terapeuta irányításával – a beteg naponta, bizonyos ideig, alig hallható, folyamatos zajt hall, meghatározott ideig, minden egyes nap, egészen addig, míg a hang iránti toleranciája kialakul.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.