Cukorbetegség, asztma, rák, agyvérzés - Miért fontos a családi betegségtörténet?

2015.12.15. 11:30

A karácsonyi rokonlátogatások, családi ebédek remek alkalmat kínálnak arra, hogy többet megtudjunk egymásról, a felmenőinkről, a közös múltunkról. Ön például fel tudná állítani családi anamnézisét? Mennyire ismeri a nagy- és dédszülei sorsát, vagy akár azt, hogy felnőtt testvére milyen problémákkal küzd? Az ilyen beszélgetések nemcsak a családi összetartozást erősítik, hanem közvetlen hasznot is hozhatnak a saját egészségére nézve is!

orvosi-diagnozis.jpg

Cukorbetegség, szívbetegség, magas vérnyomás, agyvérzés, tüdőbaj, rák, asztma, allergia – ismerjük meg ezekről az oldalaikról is családtagjainkat!

A nemrég, nyolcvanéves korában, rákbetegségben elhunyt Czeizel Endre orvos-genetikus annak idején nagy feltűnést keltett, amikor előadásaiban nyíltan beszélt családjának kórtörténetéről, hogy milyen betegségek fordultak elő, szülei, nagyszülei miben haltak meg. Mivel több rákbeteg is volt a közvetlen felmenői között, ezért magát is a fokozott kockázatúak közé sorolta. A családi anamnézis ismeretében a maga részéről mindent megtett azért, hogy az öröklött hajlam ellenére a saját rizikóját csökkentse. Tudatosan kerülte a kockázatnövelő tényezőket, egészséges életmódot folytatott, nem dohányzott és rendszeresen ellenőriztette egészségi állapotát célzott szűrővizsgálatokon. Ezzel a tudatossággal valószínűleg évtizedekkel hosszabbította meg az életét.

Mit őriznek a génjeink?

Manapság már egyre ritkább a hagyományos, nagycsaládi együttélési forma, többnyire csak két generáció él együtt, a nagyszülőkkel és nagynénikkel, oldalági rokonokkal inkább csak ünnepnapokon találkozunk. Ezeket a ritka találkozásokat is érdemes kihasználni arra, hogy legalább ilyenkor beszélgessünk, tudjunk meg minél többet a rokonaink életéről, és azoknak a sorsáról is, akik már nem lehetnek velünk. Ezt a kíváncsiságot nemcsak az indokolja, hogy szeretnénk a családi emlékeinket megőrizni és bővíteni, hanem az is, hogy az öröklött génjeinknek nagy szerepe van a saját egészségünk, sorsunk alakulásában is. Márpedig a genetikai vizsgálat méregdrága és hazai körülmények között nehezen elérhető, a beszélgetések során azonban megállapíthatjuk, hogy milyen betegségekre örökölhettünk hajlamot, mi az, amelyre nagyobb valószínűséggel számíthatunk. Lehet az is, hogy ez a saját kezűleg felállított családi anamnézis örömmel és bizakodással fog eltölteni bennünket, ha például minden nagyszülőnkkel személyesen beszélhetünk, mert jó egészségnek örvendenek, vagy ha kiderül, hogy ameddig a családi emlékezet terjed, a felmenőink általában kilencven év felett, végelgyengülésben haltak meg.

Családi betegségtörténetek

Egy orvos a családi anamnézis felállítása során azoknak a leggyakoribb betegségeknek az esetleges előfordulására kérdez rá, amelyek kockázati tényezői között az öröklött hajlam is szerepel. Felteszi a kérdést, hogy van-e a családban, illetve elhunyt családtagjainknál előfordult-e cukorbetegség, szívbetegség, magas vérnyomás, agyvérzés, tüdőbaj, rák, asztma, allergia? Általában akkor tekintik igazoltnak az adott betegség családi halmozódását, ha a közvetlen családtagok, nagyszülők, szülők-gyermekek illetve testvérek között háromszor előfordult ugyanaz a betegség, de ennél kevesebb eset is megalapozza a kockázatot.

  • Ha például egy nő azt hallja, hogy édesanyja és nővére is mellrákban szenvedett, okosan teszi, ha még fegyelmezettebben jár el a rendszeres nőgyógyászati és mammográfiai vizsgálatokra.
  • Ha egy férfi megtudja, hogy apjának, nagyapjának is volt prosztataproblémája (lehet, hogy nem így szembesül a diagnózissal, hanem csak annyi derül ki, hogy vizelettartási nehézségeik voltak), akkor biztosan könnyebben rászánja magát arra, hogy elmenjen prosztatavizsgálatra.
  • Ha szív- érrendszeri betegségek szerepeltek leggyakrabban a felmenőink halálozási okai között, akkor érdemes végiggondolni, mi hogyan is állunk ezzel: milyen gyakran mérjük a vérnyomásunkat, mikor voltunk utoljára legalább egy rutin vérvizsgálaton, cukor- és koleszterinszint-mérésen?
  • Vannak olyan egészségi kockázatot jelentő állapotok, életmódi tényezők is, amelyeket nem gének örökítenek át, hanem a családi szokások, a nevelés. Ilyen például a dohányzás, az alkoholfogyasztás mértéke, az elhízás, a mozgásszegény életmód. Vegyük azt tudatosan észre, ha a családi asztalt csupa mázsás felnőtt üli körül, szakítsuk meg a rossz hagyomány láncolatát, és próbáljuk meg egészségesebbé, kiegyensúlyozottabbá tenni étrendünket, alkalmat keresni a rendszeres mozgásra!

Várjuk meg a választ a „hogy vagy?” kérdésre!

A saját magunk egészsége, jövője mellett természetesen figyeljünk oda a családtagokra is. Különösen a nagyon elfoglalt negyvenes-ötvenes éveikben járó férfiak és a vidéki nyugdíjasok hajlamosak elhanyagolni az egészségüket. Ne hagyjuk! Ha régen nem láttunk egy rokonunkat, és feltűnik valami változás rajta (sápadt, túl sokat fogyott vagy éppen hízott, ödémásak a végtagjai, nehézkesebben jár, láthatóan fájdalmai vannak, vagy akár csak feltűnően hullik a haja, stb.) kérdezzük ki, hallgassuk meg türelmesen, és vegyük rá, hogy forduljon orvoshoz! Ez a törődés, gondoskodó figyelem minden ajándéknál többet ér, a karácsonyi asztal mellett pedig semmivel sem lehet ennél jobban kifejezni a szeretetünket!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.