Ízes beszéd, ízetlen tréfa, ízorgia, ízbomba, ízkavalkád, ízvarázs és a többi: kifejezések tucatjai jelzik, milyen fontos is számunkra az ízek világa. De hogyan is működik az ízérzékelés, és vajon hányfajta íz megkülönböztetésére vagyunk képesek?

Az ízek útja az agyig

Az ízeket a szájüregben lévő ízlelő receptorokkal érzékeljük, amelyek az ún. ízlelőszemölcsökön lévő, mintegy tízezer ízlelőbimbón helyezkednek el. Legtöbb a nyelven található, de akad a szájüregben másutt is, például a szájpad és a torok hátsó részén. Az ízlelőbimbókban lévő receptorsejtek az ízlelőpórusokon keresztül bejutott, a nyálban feloldott anyagok ízeit érzékelik, ennek hatására bennük ingerület jön létre, amit az idegek az agykérgi ízlelőközpontba és a hipotalamuszba vezetnek. Az ízérzékelés nem „öncélú”, hiszen (a szagérzékeléssel együtt) a nyálelválasztásra és az étvágyra is hatással van. Az evolúció során valószínűleg még nagyobb jelentősége volt, a romlott vagy mérgező anyagok felismerésével akár életmentő is lehetett.

Érdekesség, hogy a receptorsejtek az élet során folyamatosan pusztulnak, illetve termelődnek, újra meg újra teljesen kicserélődnek. Gyerekkorban az ízlelőbimbók száma nagyobb, felnőttkorban csökken, ezért egyre kevésbé intenzív az ízérzékelés, több ingerre, például erősebb fűszerezésre van szükség. (Nemcsak az életkor, hanem egyéb hatások, például a dohányzás is hozzájárul az ízérzékelés csökkenéséhez). Mára hét alapízt azonosítottak, amelyeket az érzékelő receptorok széles skálájú intenzitással érzékelnek, így nagyszámú ízkombinációra van lehetőség.

Ízlelőbimbók a nyelven: a négy alapíz

Korábban négy alapízzel számoltak: az édes, a sós, a savanyú és a keserű különböző arányú kombinációja hozza létre a változatos ízélményt. Édes ízűek például az egyszerű szénhidrátok, a cukrok, sósak például az alkálifémek sói vagy a sok benne oldott só miatt a tengervíz, keserűek egyes növényi eredetű anyagok, például a fűzfakéregben is lévő kinin, savanyú többféle sav, például az ecet vagy a citromsav.

Jellemzően az édes ízt érzékelő receptorok inkább a nyelv hegyén találhatók, a sósat és savanyút a nyelv oldalán, a keserűt pedig a hátul, a nyelvgyökön érezzük – de ez nem jelenti azt, hogy például a nyelvünk hegyével ne éreznénk például a citrom ízét.

Már az ötödik alapízt sem mindenki tudja azonosítani

A múlt század elején Japánban Kikunae Ikeda írta le először az ötödik alapízt, az umamit. A japán megnevezés jelentése: „finom íz”, és általában a húsos, erős, fehérjékben és aminosavakban (például glutaminsavban és aszparaginsavban) különösen gazdag ételek jellegzetes íze. Tartósított ételekben, levesporokban gyakori összetevő a mononátrium-glutamát, amelyben szintén ezt az ízt ismerhetjük fel.

A hatodik íz: a zsír

Egy évtizede folyik a vita a további, érzékelhető, megkülönböztethető alapízekről, végül a zsír ízét, latinul az oleogustust ismerték el a hatodik alapíznek. Sokan vitatták ezt, azzal, hogy inkább a zsír állagát, tapintását, krémes vagy éppen ragacsos voltát érzékeljük, nem elsősorban az ízét, de végül többségben voltak azok, akik szerint a zsírt nem egyéb tulajdonságai, hanem az íze teszi megkülönböztethetővé.

A hatodik íz kiválasztásakor felmerültek más ízek is, például az erős, a fémes, a vízszerű és a lúgos is, de ezeket végül nem sorolták az alapízek közé.

Legújabb: megvan a hetedik íz is

Nemrégiben azonosítottak egy lehetséges hetedik alapízt is, a keményítőben gazdag szénhidrátokét, amely a kutatások szerint a cukor édes ízétől függetlenül érzékelhető. A kutatók két szénhidrátot, a maltodextrint és az oligofruktózt vizsgálták, mindkettő megtalálható a kenyérben, a tésztafélékben vagy a rizsben.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.