Az epilepsziás betegeknél eltérő gyakorisággal jelentkeznek rohamok, van aki gyakrabban éli át őket, mások ritkábban szenvednek tőlük. De előfordulnak olyan ritka esetek is, amikor valaki csak egyetlen egyszer él át rohamot életében.

Az epilepszia-betegség diagnózisához vezető út számtalan vizsgálattal van kikövezve, az egyszerű fizikális jelek értékelésétől megkezdve laborvizsgálatokon át egészen az EEG és képalkotó vizsgálatokig.

Az ebben a kórképben szenvedők jól tudják, hogy rohamaik (kinél milyen formában, a betegség típusától függően) bármikor jelentkezhetnek, emiatt általában gyógyszeres kezelésben részesülnek, illetve kerülniük kell minden olyan külső/belső környezeti tényezőt, amelyek a roham kialakulását provokálhatják. Ilyen többek közt a villódzó fény, az éhség, a kialvatlanság, és még sorolhatnánk.

Meglepő módon azonban vannak közöttünk olyanok, akik életük folyamán csak egyetlen alkalommal élik át ezeket a borzalmas másodperceket, perceket, és a roham lezajlása után soha többé nem jelentkezik náluk újra hasonló eset.

Bár ezeket az eseményeket is epilepsziás rohamnak nevezzük, valójában mégsem tekinthetők valódi epilepsziás tünetnek. Ilyenkor inkább a görcsroham kifejezést szoktuk használni. A görcsrohamot kiválthatja például lázas állapot (ilyen a kisgyermekek lázgörcse), anyagcsere-betegségek, alkoholistáknál az alkohol hirtelen elhagyása (ez sokszor igen jellegzetes megvonási tünet), de akár idegrendszeri kórokok is.

Lezajlott roham után minden esetben szükséges a megfelelő szakorvosi kivizsgálás, a háttérben meghúzódó okok felderítésére. Ilyenkor a szükséges vizsgálatok elvégzése vagy igazolja, vagy sem magát az epilepszia-betegséget, de diagnózistól függetlenül, érdemes a későbbiekben az esetleges kiváltó tényezőket lehetőség szerint elkerülni.

Mi az epilepszia?

Az epilepszia szó hallatán szinte mindenkinek egy, a földön fekvő, rángatózó ember képe villan be. Pedig ez a betegség ennél sokkal változatosabb tünetekben nyilvánulhat meg, emiatt néha igencsak rögössé téve a diagnózishoz vezető utat.

Az epilepsziák közös jellemzője, hogy valahol a központi idegrendszer, az agy területén az idegsejtek között kóros kisülések jönnek létre. Elektromos túlműködések, amely által az adott agyi területhez tartozó testtáj ingerülete révén képez tüneteket, azaz rángatózni kezd a testrész. Ezen kívül minden epilepsziás roham jellegzetessége, hogy a beteg rendszerint nem emlékszik rosszullétére, vagy legalábbis erősen zavart lehet.

Na jó, ez így elég szakmaian hangzik, de a fentebb vázolt tünettan a pontos leírása a legjellegzetesebb epilepsziás roham képének, amelyet a köznyelv (és a szakzsargon is) nagyrohamként emleget. Ilyenkor a motoros agyi kéreg területén helyezkedik el a góc, és a hozzá tartozó mozgató idegek ingerülete révén az izmok görcsös rángása jön létre. Ez az a tipikus kép, amit fentebb említettünk.

Számos egyéb, érdekesebbnél érdekesebb tünet is kialakulhat, az epilepszia típusától függően. Főként gyermekeknél figyelhető meg az ún. absence- roham: a kicsi játék közben hirtelen elréved, néhány másodpercig üresen néz maga elé, majd, mintha mi sem történt volna, tovább folytatja a mókázást, ilyenkor zavartságot nem tapasztalunk.

A halántéklebeny területén lévő gócok következtében vizuális hallucinációk, ködös tudatállapot, elrévedezés jöhet létre, ami ritkán akár napokig is eltarthat. Ilyenkor nem egy beteg ön- és közveszélyes is lehet.

Speciális forma még az úgynevezett hasi epilepszia, melyvisszatérő hányingerek, hányások, hasi fájdalmak képében jelentkezhet.

A rohamok kiválthatósága típusonként eltérő lehet, de általában a kialvatlanság, fáradékonyság provokálhatja a tüneteket. A hirtelen változó fény-árnyék (pl. vonaton utazva) is rohamot generálhat, olyannyira, hogy ezt (kicsit módosított formában persze) az orvostudomány is használja. Leírtak már megrettenésre, sőt: matematikai feladványok megoldására kiváltódó epilepsziás rohamokat is.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.